Emlősökben és az emberben is funkcióját tekintve háromféle, az anyagcserében aktívan részt vevő zsírszövet típus fordul elő. A bőr alatt (subcutan) elhelyezkedő fehér zsírszövet, a zsigerek közötti (viscerális) fehér zsírszövet, valamint a barna zsírszövet, mely elsősorban a lapockák közötti régióban, a vesék körül és a mellűri szervek közötti területen (mediastinumban) található meg (
Tran TT, 2010). Utóbbi zsírszövet típus az újszülött korban fejlett, amikor is fő funkciója a szervek mechanikai védelme és a testhőmérséklet állandó szinten tartása. Felnőtt korra a barna zsírszövet mennyisége csökken, de az anyagcsere folyamatokban betöltött jótékony hatása megmarad (
Satterfield MC, 2011). Téli álmot alvó állatokban a barna zsírszövet hőszabályozásban betöltött szerepe egész életen át megmarad.
- A fehér zsírszövet jellemzése és típusai
A szervezetben számos helyen megtalálható fehér zsírszövet az egyik legplasztikusabb szövetféleségünk. Sebészeti beavatkozást követően például igen gyors regenerációra képes, az energiaháztartás megváltozására pedig kisebb-nagyobb mértékű térfogat növekedéssel vagy csökkenéssel válaszol. A zsírszövet ezen gyors alkalmazkodó képességének hátterében álló sejtszintű eseményeket igen intenzíven kutatták az elmúlt 70 évben. A téma fontossága egyértelmű, ha belegondolunk, hogy a mai modern társadalomban az elhízás (obezitás) és az ennek következményeként kialakuló anyagcsere betegségek (magas vérnyomás, érelmeszesedés, egyéb szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, stb.) egyre gyakrabban fordulnak elő. A fehér zsírszövet negatív megbélyegzése előtt azonban fel kell hívnunk a figyelmet ezen szövet hasznosságára és nélkülözhetetlen szerepére is. Rendkívül összetett feladatot lát el, mivel amellett, hogy energiaraktár, hormontermelő és hézagkitöltő funkcióval bír, egyik fő forrása bizonyos multipotens szöveti őssejteknek is.
- A zsírszövet sejtes alkotói
A zsírszövet legnagyobb méretű sejtes alkotója az energiaraktározó és hormontermelő érett zsírsejt (adipocyta). A zsírsejtek - terjedelmes méretüknek köszönhetően (50-130 um) – a teljes szövet kb. 90%-át teszik ki, míg a számuk – becslések szerint – az összes sejtnek 40-50%-a. Egyéb, nagy számban előforduló sejttípusok az ős- és elődsejtek (az adipocyták előalakjai), a kötőszöveti sejtek (fibroblastok), az erek falát alkotó (vasculáris) simaizom és endothel sejtek és az immunrendszer sejtjei (limfocyták és makrofágok) (
Fantuzzi G, 2005). Ezen sejtek összességét nevezzük stromális-vasculáris frakciónak (SVF). A kötőszöveti (stroma) sejtek, a fibroblastok által termelt – a sejtek közötti tereket kitöltő anyag, – az extracelluláris mátrix, mely a zsírszövet mechanikai összetartásán kívül funkcionálisan is hozzájárul annak egészséges működéséhez (homeosztázis fenntartásához). Fontos a megfelelő erezettség is, hiszen a tápanyagok, a hormonok és az oxigén szállítása az adipocytákhoz ezen keresztül történik.
- A zsírszöveti ős- és elődsejtek
A zsírszövet is rendelkezik önmegújító képességgel, bár ennek üteme igen lassú, becslések szerint emberben 2-10 év. A sejtek újraképződéséért a nagy számban előforduló zsírszöveti ős- és elődsejtek (ASC – Adipose tissue-derived Stromal Cells) a felelősek, melyek a zsírszövetet gazdagon átszövő erek falában helyezkednek el. Számuk eléri a zsírszövetet térfogatában döntően kitevő adipocytákét. Belőlük jönnek létre többek között az adipocyták, és az erek falát borító simaizom és endothel sejtek. Az ASC-k számos sejttípus létrehozására képes ún. multipotens szöveti őssejtek, amelyek a felnőtt szervezetben is megtalálhatók. Elsősorban a középső csíralemezből (mesodermából) származó sejttípusok (csont-, zsír-, porc- és izomsejtek) kialakítására képesek (
Pittenger MF, 1999), de egyes kutatók feltételezik, hogy ezeken túl még a külső (ectoderma) és a belső csíralemez (endoderma) sejtjeivé is képesek differenciálódni megfelelő körülmények között. Vagyis ezek szerint akár még ideg- (
Sanchez-Ramos, 2000) máj-, (
Weng YS, 2003) vagy inzulintermelő β-sejtekké is át tudnak alakulni.
Hozzájuk nagyon hasonló úgynevezett mesenchymalis stroma sejtek (MSC) más szövetekben és szervekben is megtalálhatóak. A legelső forrásuk a csontvelő volt, ahonnan 1960-as években izolálták őket először (
Friedenstein, 1970). Azóta kiderült, hogy az érfali lokalizációjuk miatt szinte minden szövetben, szervben megtalálhatók, kivéve az érrendszerrel nem rendelkező szöveteket (pl. porc). Később felfedezték, hogy nagy számban fellehetőek a köldökzsinór kocsonyás kötőszöveti állományában, az úgynevezett Wharton-kocsonyában. Kinyerésük innen egyszerű és nem jár semmiféle kellemetlenséggel, hátránya viszont, hogy csak újszülött korban elérhető/lehetséges a gyűjtése. Néhány évvel ezelőtt kezdett a figyelem a zsírszövetre irányulni, mivel időközben kiderült, hogy ez a szövet igen gazdag forrása a multipotens stroma sejteknek (
Zuk PA, 2001). Mivel egyre inkább terjedőben van a zsírleszívás gyakorlata, folyamatosan nagy mennyiségű szövet kerül megsemmisítésre a benne lévő értékes őssejtekkel együtt.