Őssejtterápiával gyógyítottak meg koronavírusos betegeket Kínában

Kínai kutatók vizsgálják az őssejtkezelés alkalmazásának lehetőségeit az új koronavírussal súlyosan fertőzött betegek kezelésében, négy beteget már gyógyultan engedtek haza a kórházból – közölte a Science and Technology Daily című kínai napilap az MTI szerint.

A térd ízületi porcának regenerációja régóta foglalkoztatja a szöveti mérnököket, mivel a térd artikuláris felületét borító porc regeneratív képessége rendkívül alacsony. Tekintettel arra, hogy rendkívül nehéz egészséges porcállományt nyerni transzplantációhoz, egy alternatív terápiás megoldásokra van szükség a regeneratív orvostudományok terén. Az új eljárásokkal degeneratív és sérült ízületi betegségek gyógyítására nyúlna lehetőség. Az új kutatások bizonyították, hogy köldökzsinórvér őssejtek és a köldökzsinórvér sejtek újraprogramozásával ezek a sejtek ún. chondrognesis-en chondrogenikus differenciáládáson - mennek át, létrehozva új, egészséges porcszövetet.

A porcok regenerációs képessége rendkívül alacsony. A sűrű extracelluláris mátrix a chondrocyták (sejtek) között nem engedi azok szabad mozgását, amely magyarázatot ad arra, hogy a porcszövet miért nem erekkel hálózott, miért nem tartalmaz idegsejteket és nem kapcsolódik a nyirokrendszerhez. Ebből adódik, hogy a tápanyagok és chondrocyták nehezen jutnak el a sérült területre. A térd ízületi porcának folyamatos kopása a porcszövet állományának csökkenéséhez vezet, amely a degeneratív ízületi megbetegedések kialakulásában tetőzik. Ezek egyike az osteoarthritis, avagy degeneratív ízületi gyulladás, mely az ízület funkciójának teljes elvesztéséhez is vezethet. A Global Burden of DIsease nevű tanulmány szerint az osteoarthritis a 3. leggyakoribb mozgásszervrendszeri megbetegedés, amely az esete 83%-ában a térd ízületét érinti.

Számos tanulmány említ chondrogenikus differenciálódást (az a folyamat, amikor az ősejtek a chondrocytákká képesek alakulni, amelyek az ízületi porcok legfőbb sejtjei) a köldökzsinórvér őssejtek alkalmazásánál. Marmotti és munkatársai 2017 végén írták le, hogy a köldökzsinórvér őssejtjei sokkal nagyobb porcszövetfelépítő potenciállal rendelkeznek, mint azok az esetlegesen őssejtek, amelyeket más forrásból nyertek ki. Tovább bizonyítva terápiás alkalmasságukat, Wang és munkatársai megmutatták, hogy a köldökzsinórvérből kinyert őssejtek 6 hét után is megőrizték glycosaminoglycan tartalmukat. Ezzel ellentétben a felnőtt korban nyert őssejtek már 3 hét után elveszítették ezen képességüket. Még 2013-ban Jeong és munkatársai bebizonyították, hogy a köldökzsinórvér őssejtek parakrin módon képesek elősegíteni a porcszövetet felépítő elősejtek létrejöttét, amely annyit jelent, hogy a jelátvivő molekulák, melyeket termelnek a kiválasztó sejtek közelében koncentrálódnak. Dél-Koreában sikeresen alkalmazták a köldökzsinórvér őssejteket klinikai kísérletekben, mely a Cartisem nevű gyógyszer engedélyeztetésében nyilvánult meg. A klinikai kísérletek során ezen őssejtek nagy hatásfokkal javították a térdízület állapotát, és hozzájárultak az egészséges ízületi porc megújulásához. A klinikai kutatások során 7 évig kísérték végig a betegek felépülését, amely rávilágított arra, hogy súlyos szövődmény nem alakult ki, továbbá toxicitás jelét sem tapasztalták.

Megállapítást nyert tehát, hogy a köldökzsinórvérből izolált őssejtek képesek az izületi porcokat regenerálni, illetve hozzájárulni azok újjáépítéséhez. A jövőben a protézisek helyett a gyermekkorban vételezett köldökzsinórvér őssejtek jelenthetik a teljes gyógyulást megszabadítva ezzel a gyermekeinket a fölösleges komplikációktól és az élethosszig tartó mozgásszervi problémáktól. 

Mesenchymális  őssejtek általi  immunmoduláció  a  neurodegeneratív  betegégek  kezelésében.

Az immunválasz helytelen működése számos neurodegeneratív betegség kialakulásához vezethet. A mikroglia sejtek  (immunológai  végrehajtó sejtek) abnormális  aktiválása  vagy  a  perifériális  immunsejtek  beszivárgása képes  fenntartani  a  neurális  eredetű gyulladásokat.  Ezen  gyulladások  hatékony  kezelése  a  neurodegeneratív  betegségek  elleni  küzdelmek  egyik  stratégiája.  A  mesenchymális  őssejtek  komplex  módon  képesek kölcsönhatásba lépni számos immunrendszeri sejttel - T-sejtekkel, makrofágokkal és rezidens glia sejtekkel - a központi idegrendszerben.

"Spermageddon" – A 24.hu szerint így írja le a Daily Mail azt, ami az emberiségre várhat a gyorsételek, a mozgásszegény életmód és a környezet szennyezése miatt.

A tudósok szerint ugyanis, ezek a tényezők okolhatók a leginkább a nyugati férfiak spermaminőségének folyamatos és drasztikus romlásáért. A friss tanulmány azt írja, a termékenységi klinikák adatai alapján, évente 1,8 százalékkal csökken a férfiak spermamintáiban a mozgékony ondósejtek, vagyis az „úszók” aránya. Egy párhuzamos kutatás pedig megállapította, hogy hat amerikai nagyvárosból ötben jelentősen romlott a férfiak termékenysége az utóbbi időben.

A kutatók már korábban megkongatták a vészharangokat, miután kiderült, egyetlen generáció alatt, a férfiak átlagos spermaszáma a felére csökkent. Az újabb kutatások, melyek nem a teljes spermaszámra, hanem az „úszók” számára, vagyis a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt, szintén drasztikus képet festenek. A helyzet az Egyesült Államokban, és Spanyolországban a legrosszabb, közli a lap.

Forrás: Medicalonline

A bélidegrendszer fejlődési rendellenességének őssejtterápiával való gyógyítása a távlati célja az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetben Dr. Nagy Nándor vezetésével működő kutatólabornak. A docens a közelmúltban jött haza az amerikai Harvard Egyetemről, ahol együttműködésben Dr. Allan Goldstein gyermeksebész professzor laboratóriumával több mint egy évtizede kutatják az őssejtes terápia lehetőségét. Dr. Nagy Nándor azt mondja, az eddigi eredmények biztatóak, és néhány évtizeden belül ez a kezelés is olyan rutineljárás lehet, mint például a csontvelő-őssejttranszplantáció.

Két brit kutató sikerrel kezelt két időskori vakságban szenvedő beteget, akik nem csak, hogy visszanyerték látásukat, de a kísérleti kezelés után újra tudtak olvasni is, írja a The Guardian.

Pete Coffey és Lyndon da Cruz őssejtes kezeléssel adta vissza két AMD-ben (age-related macular degeneration - időskori makula degeneráció), vagyis időskori vakságban szenvedő beteg látását – az egyikük egy 60-as éveiben járó nő, a másikuk egy 80-as éveiben járó férfi volt.

Coffey elmondta, hogy a javulás sokkal jobb volt a vártnál, és hogy a kezelés öt éven belül akár annyira elterjedt lehet, mint most a szürkehályog műtét.

Forrás: Itt

Az elmúlt időben egyre többet lehet hallani az őssejtekről, a kísérletekről, amiket végeznek velük, valamint gyógyító, regeneráló hatásukról. 1960-ban, Ernest A. McCulloch és James E. Till kanadai kutatók kezdték el alaposabban megvizsgálni az őssejteket, később pedig az ő eredményeiket felhasználva kutattak tovább a témában. 

Az őssejteket leginkább rákos megbetegedések esetén használják, de újabb és újabb területeken is hasznosítják, ahogy az a Science és a Nature című szaklapokban is olvasható. Eszerint van rá esély, hogy idővel az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a cukorbetegség, az agyvérzés, vagy izomsorvadás ellen is fel tudjuk majd használni. 
Mindezek mellett azonban, a legújabb kutatások szerint, még a deformált állkapocs problémáját is kezelni lehet vele, ráadásul jóval kevesebb kellemetlenséggel.

MI IS AZ ŐSSEJT?

A legtöbb élőlényben megtalálhatóak az őssejtek. Mitotikus sejtosztódásuknak köszönhetően, a szervezet speciális funkcióit ellátó sejtekké tudnak differenciálódni, mely igen különleges képességnek mondható. Így a folyamatosan használt sejtjeink gyakorlatilag újraképződnek. Három olyan helyünk közül az első, melyből beszerezhető az őssejt, a köldökzsinór, melyből a csecsemő megszületésekor nyerhető ki az őssejt, fájdalom és kockázatmentesen.  A második a csontvelő, melyben olyan vérképző őssejtek vannak, melyekből a vörösvérsejtek, a vérlemezkék és a fehérvérsejtek alakulnak ki. A harmadik a csípőtövis, vagy a szegcsont. Kolóniastimuláló-faktor előkezelés után nyerhetünk őssejtet, illetve elődsejtet a perifériás vérből.

MELYIK A HATÁSOSABB?

Egy kísérlet elvégeztével bizonyították, hogy az őssejtek nem csak, hogy regenerálják az állkapocs szöveteit, de ezt gyorsabban és hatékonyabban is teszik, mint bármilyen másik, eddig használt csontpótló kezelések. Két kutató csoport is dolgozott ennek a módszernek a kifejlesztésén, a Michigani Fogorvosi Egyetemen. Feladatuk, az állcsont foghúzás utáni helyreállítása volt. A résztvevők egyik csoportja a csontregeneráló kezelést kapta, mely már ismert volt e körökben, a másik csoportot viszont, a szövetregeneráló sejtekkel kezelték.

AZ ŐSSEJT KÍSÉRLET MENETE

A páciensek csípőcsontjának csontvelőjéből nyerték ki azokat az őssejteket, melyeket felhasználtak a kezelésekkor. Ezeket utána Aastrom kezelésnek vetettek alá, melynek hatására a csontvelőben megtalálható sejtek szaporodásnak indultak, velük együtt pedig az őssejtek is. Ezeket ültették a folyamat után a beteg szövetébe. Ahogy azt Darnell Kaigler professzor is kifejtette, nagyon nehéz az állkapocs-rendellenességgel élők hiányzó fogait pótolni, úgy, hogy az szép és természetes hatású legyen, valamint, hogy rendesen ellássa a neki rendeltetett funkciókat. Éppen ezért, igen nagy jelentőségű ez a felfedezés, az őssejtek beépítésével ugyanis, tökéletesen helyreállíthatóak lettek a károsodott részek. Ezt követően pedig, fogpótlás céljából egy implantátum behelyezése már nem okoz semmilyen problémát.

ÖNGYÓGYÍTÁS

Születési rendellenesség, vagy valamilyen trauma esetén, bonyolultabbá válik a szituáció, hiszen ekkor érintetté válik a kezelés során az íny- a csont- és a bőrszövet is. Szerencsére ezekben az esetekben is hatékonynak bizonyultak az őssejtek! Külön kiemelhető, hogy nem mesterséges anyagok közbenjárásával gyógyul így a beteg, hanem saját sejtjei regenerálják a beteg szövetet.

A JÖVŐ REMÉNYSÉGEI

6 illetve 12 hetes kontroll után megkapták az implantátumot az őssejt terápiával kezelt páciensek. Azoknak, akiknek a hagyományos módon kezelték problémájukat, és másodlagos csontpótláson is csak ritkán kellett részt venniük, lassabban épültek fel, és alacsonyabb is volt csontsűrűségük, mint az őssejt terápiásoknak.  Ezek az eredmények igen bíztatóak – állapította meg Darnell Kaigler professzor – ám az őssejt terápia, és annak alkalmazása még igen kezdeti fázisban áll. A módszer kiforrásához, elterjedéséhez, és más defektusok elleni alkalmazásához, még legalább 5-10 év szükséges. Addig pedig még rengeteg kutatás és kísérletezés várható a témában!

Forrás: Itt

A bélidegrendszer fejlődési rendellenességének őssejtterápiával való gyógyítása a távlati célja az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetben a dr. Nagy Nándorvezetésével működő kutatólabornak.

A docens a közelmúltban jött haza az amerikai Harvard Egyetemről, ahol együttműködésben dr. Allan Goldstein gyermeksebész professzor laboratóriumával több mint egy évtizede kutatják az őssejtes terápia lehetőségét. Dr. Nagy Nándor azt mondja, az eddigi eredmények biztatóak, és néhány évtizeden belül ez a kezelés is olyan rutineljárás lehet, mint például a csontvelő-őssejttranszplantáció, írja a semmelweis.hu.

Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet két évtizede működő, embrionális fejlődéskutatással foglalkozó laborja egyedülálló a régióban. Kevés olyan műhely van, melyben ilyen átfogó tudás és kutatási anyag gyűlt össze a gerinces embrió fejlődéséről – mutatott rá Nagy Nándor, az intézet docense, aki az alapítótól, dr. Oláh Imre egykori tanszékvezetőtől vette át a labor irányítását 2007-ben. A docens Kolozsváron végezte tanulmányait, de már tudományos diákkörösként is a budapesti laborhoz kötődött. Később PhD-hallgatóként csatlakozott az intézethez, doktori munkája a bélhez asszociált nyirokszervek embrionális fejlődéséről szólt. A labor mindig is népszerű volt a TDK-sok között, mert az embrió csodálatos; ha a hallgató belenéz a mikroszkópba rögtön rabul ejti annak látványa – fogalmazott Nagy Nándor.

Elsődleges modellállatuk a csirkeembrió, de zebrahal és transzgenikus egérembriókon is végeznek kutatásokat

Mint a docens magyarázza, az embrionális kutatás előnye, hogy az általuk kifejlesztett mikrosebészeti módszerekkel be tudnak avatkozni a folyamatokba, követni tudják az embrióban az őssejteket, azok sorsát, fejlődését, és ezáltal olyan jelenségeket tudnak leírni, melyre más rendszerek nemigen adnak lehetőséget. Legutóbbi kísérletükben például azt követték végig, hogy milyen fejlődési képességekkel rendelkezik egy felnőtt vastagbélből visszanyert idegi őssejt, vagyis mennyire lehet alkalmas transzplantációra.

Fő céljuk a bélidegrendszer fejlődési rendellenességének, a Hirschsprung-kórnak a gyógyítása őssejtes terápiával. A betegség 5000-ből egy újszülöttnél fordul elő, aminek hátterében a dúcléc eredetű őssejtek embrionális bélben történő vándorlásának zavara áll, és ez változó hosszúságú idegsejtmentes vastagbelet eredményez. A betegség rendszerint az élettel összeegyeztethetetlen, a világrajövetelt követően rövid időn belül meg kell műteni az újszülötteket. Ráadásul, mivel a jelenlegi megoldásként használt sebészeti beavatkozás nem mindig jelent gyógyulást, gyakran visszatérő gyulladásoktól, a bélrendszer nem megfelelő működésétől szenved a beteg vagy sztómával kell élnie. Éppen ezért, egyre nagyobb az igény a klinikum részéről egy hatékony őssejtterápia kialakítására, mely kiváltja a sebészeti beavatkozást – mutatott rá a docens, hozzátéve, munkájuk során olyan őssejttranszplantációs módszereket fejlesztenek ki a modellállat embriójában, amelyeket később, a világra jövetel után, az újszülötteknél is el lehet végezni.

A koncepció lényege, hogy az egészséges bélszakaszban lévő idegsejteket egy egyszerű biopsziával kinyerik, majd ezek őssejtes formáit mesterségesen felszaporítják, és visszaültetik oda, ahol hiány van az adott idegsejtekből. Az állatkísérletek nyomán tudják követni a sejtek beépülését, a funkció visszaállítását, amiről egyre ígéretesebb eredményeik vannak – mondta el Nagy Nándor. Ma a technika és a molekuláris biológia olyan szédületes sebességgel fejlődik, hogy véleménye szerint néhány évtizeden belül ez a kezelés rutineljárás lesz, épp úgy, mint ma már a csontvelő-őssejttranszplantáció.

Dr. Nagy Nándor úgy véli, a jövő tudománya a regeneratív medicina, melynek keretében a beteg saját őssejtjeit használhatják majd fel a gyógyuláshoz. Minden szervben „el van dugva” egy őssejtpopuláció felnőttkorban is, ezek azonosítására, izolálására és karakterizálására fókuszál ma a tudomány. A saját (autológ) őssejtek felhasználásával kapcsolatban két irányba folyik a kutatás: egyik a szöveti őssejtek megtalálása a béltraktusban, izolálása, mesterséges felszaporítása, majd ezek őssejtes transzplantációra való előkészítése és visszaültetése. Nagy kérdés jelenleg, hogy miként kontrollálható, mivé fejlődik az őssejt a beültetés után? A másik kiemelt kutatási terület, a fogadó bélcsatorna szöveti és extracelluláris mikrokörnyezetének összehangolása a beültetésre kerülő őssejtekkel. „A modellállatok embriói a tanítómestereink, melyektől elleshetjük azokat a mechanizmusokat, amik az őssejtek fejlődését és differenciálódását szabályozzák” – mutatott rá.

Forrás: Itt

Az őssejt módosításával akár vissza is fiatalítható az emberi test?

Az emberi öregedés már nagyon régóta rabul ejti a tudósokat. Az emberi ugyanis mindig is örökkön örökké akart élni. Az örök élet egyfajta soha el nem érhető álom volt, akárcsak a repülés.

Azonban napjainkra egyre több ilyen álom és képtelenség válik valóra, így a tudósok és genetikusok is biztosak benne, hogy az öregedés egy napon teljes mértékben visszafordítható, vagy megállítható lesz.

Nemrégiben egy olyan eddig páratlan felfedezést tettek a tudósok, mely elvihet minket a végső célig: az örök életig.

Arról van szó, hogy felfedeztek egy érdekes kapcsolatot egyes agysejtek között. Rájöttek arra, hogy az agy hipotalamusznak nevezett területén az őssejtek vannak túlnyomó többségben, és azok is irányítanak. Mintha szabályoznának valamit.

A tudósoknak ez lett gyanús, és sokkal részletesebben, sokkal nagyobb időintervallumban figyelték meg az érintett területet.

Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy ezek az őssejtek nem mást szabályozhatnak, mint magát az emberi öregedést, a szervezet elöregedését. A felfedezés, amit a tudósok még csak egereken igazoltak, új stratégiákhoz vezethet a korral járó betegségek kezelésére és az élettartam meghosszabbítására.

Azt már korábban tudták a tudósok, hogy a hipotalamusz felelős a növekedésért, fejlődésért és az anyagcseréért.

Azt azonban nem tudtuk, hogy az öregedéshez is nagymértékben hozzájárulnak, pontosabban a számuk szabályozza a szervezet korát, fiatalodását. A hipotalamusz idegi őssejtjeinek a száma természetes módon csökken az állat életének előrehaladtával, és ez a csökkenés az öregedést is felgyorsítja.Vagyis elméletileg, ha az őssejtek, agyi sejtek számát megnöveljük, a test újra elkezdhet fiatalodni, legalábbis beindíthat egy ilyen folyamatot. A hatás ugyanis a jelek szerint nem visszafordíthatatlan.

Azzal, hogy visszatöltjük ezeket az őssejteket vagy a molekulákat, lehetséges lelassítani vagy akár visszafordítani a test öregedésének bizonyos szakaszait. Mindezt ráadásul egereken végzett kísérletekkel is alá tudták támasztani, tehát bizonyítható hatásuk van.

Szándékosan zavart keltettek a középkorú egerek hipotalamuszi őssejtjeiben, emiatt a módosított egerek a kontrollcsoporthoz képest lényegesen gyorsabban kezdtek öregedni és korábban is haltak meg.

Ez az egész felfedezés, és maga az összefüggés megértése pedig elvezetheti az emberisége az örök élet végső titkához, a „forráshoz”, mely képes lesz majd bárki megfiatalítani, függetlenül attól, hogy milyen korban van.

Ez pedig hihetetlen erőt és kreditet adhat az orvostudomány számára.

Forrás: Itt

Először sikerült a Harvard Egyetem őssejt kutatóinak nagy mennyiségben előállítani inzulintermelő béta-sejteket. A felfedezés áttörést jelenthet az 1. típusú cukorbetegség gyógyítása területén, hiszen a sejtek milliós nagyságrendű reprodukálása és beültetése kiválthatja az inzulin napi beadását.

A Harvard Egyetem professzora, Doug Melton és munkatársai elsőként állítottak elő őssejtek segítségével inzulintermelő béta-sejteket. Mindez azt jelenti, hogy remény van a cukorbetegség gyógyítására, ezen belül egy olyan terápia kifejlesztésére, mely feleslegessé teszi az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők napi inzulinozását. A tudósok azt már régóta tudják, hogy a béta-sejtek szervezetbe juttatásával –az 1-es típusú cukorbetegség oka, hogy az immunrendszer elpusztítja a béta-sejteket, ezért a hasnyálmirigy nem képes inzulint termelni, ami kóros vércukorszintet eredményez– a diabétesz ezen formája gyógyítható lehet. Nem létezett azonban módszer a sejtek nagyszámú előállítására, egészen mostanáig, ezeket agyhaltott donorokból nyerték ki. Ezen változtathatnak a Harvard Egyetem tudósai, hiszen –elvileg– az őssejtek segítségével, szinte korlátlan mennyiségben lehet előállítani a béta-sejteket.

A kutatók szerint ugyanakkor ez a megoldás csak az 1-es típusú cukorbetegség korai szakaszában –hat héten belül– jelent megoldást. Később a hasnyálmirigy súlyosan roncsolt állapota, és a túl sok cukor okozta vérszerkezeti változások már nem teszik lehetővé a hatékony kezelést. Bár az eredmények bíztatóak, a gyakorlati alkalmazásig még számos ellenőrző vizsgálatra van szükség. A kutatást vezető Doug Melton –aki 23 évvel ezelőtt azért kezdett el foglalkozni a diabétesz kezelésével, mert újszülött fiánál cukorbetegséget diagnosztizáltak– ugyanakkor bízik abban, hogy a felfedezésnek köszönhetően néhány éven belül, széles körben lehetővé válik a béta-sejtek transzplantációja.

Forrás: Itt

Őssejtből növesztett szívbillentyűt kaphatnak a közeli jövőben azok a gyerekek, akik rosszul működő szívbillentyűvel születnek. 

Ha a problémát nem lehet sebészi eljárással kezelni, akkor állati vagy emberi szövet átültetésére vagy mesterséges billentyű beültetésére szorulhat - ám ezek a szervek nem nőnek együtt a gyermekkel. 

"Elképzeléseink szerint, ha a születés előtti vizsgálatok szívfejlődési rendellenességet mutatnak, a köldökzsinór vér őssejtjeiből szívbillentyűt kellene készíteni, ami bármikor készen állhat, ha a gyermeknek szüksége van rá" - mondta dr. Ralf Sodian, a tanulmány szerzője, a Müncheni Egyetemi Kórház szívsebésze. 

A kutatócsoport tagjai köldökzsinór vérből nyert őssejteket használtak, amelyeket fagyasztással konzerváltak. 12 hét elteltével egy olyan szívbillentyűt formáló vázra juttatták az őssejteket, amely biológiai úton lebomlik és laboratóriumi körülmények között növekedésre késztették őket. A sejtek benőtték a vázat és egy szövetréteget képeztek. Jelzőmolekulákkal igazolták, hogy a fehérjéket és egyéb molekulákat megfelelő arányban tartalmazó szív- érrendszeri szövet nőtt a laboratóriumban. 

Számos kérdés vár még megválaszolásra, többek között ki kell majd választani az optimális váz anyagot, előkezelni kell majd a billentyűket, hogy azok a beültetés után megfelelően működjenek. "Ez a módszer ideális szívbillentyű pótlási lehetőséget jelenthet, ami együtt tud nőni a beteggel, szükség szerint képes változtatni az alakját és a beteg élete végéig tarthat" - mondta dr. Sodian. 

Forrás: Itt

Ha sikerülne infarktust követően az elhalt szívizomsejteket pótolni, a szívgyógyászati ellátás lehetőségei alapvetően megváltoznának. Laboratóriumi körülmények között megtalálták azt a módszert, amellyel az őssejt szívizomsejtté alakítható.

Az Egészségügyi Világszervezet statisztikája szerint világszerte legalább 20 millió ember marad életben szívroham vagy agyi katasztrófa után, de életük minősége legtöbbször továbbra is rossz, ráadásul sokféle és drága kezelést igényelnek.

Ha valamelyik koszorúérág elzáródik, az általa vérrel, oxigénnel ellátott szívizom terület elhal. Ha ilyenkor a beteg rövid időn belül megfelelő szakintézetbe kerül, jó esélye van arra, hogy túléli ezt az eseményt, és a későbbi kilátásai is sokkalta jobbak. Nem megfelelő ellátás esetén azonban a szív teljesítménye az elhalt szívizomszövet nélkül jelentősen romlik, szívelégtelenség alakul ki, mely folyamatos gyógyszerelést, gondozást igényel és a betegek gyakran kerülnek vissza a kórházba.

A kutatók már régen keresik a lehetőséget az elhalt szívizomsejtek pótlására. Legígéretesebbnek az őssejtkezelés tűnik, ám mindeddig megbízható megoldás nem született.

A brit Bristol Heart Institute kutatója, Raimondo Ascione és munkacsoportja a Stem Cell Reviews & Reports című folyóiratban közölt vizsgálatában egy ritka őssejtet, a CD133+ jelzésűt tanulmányozták, mely a köldökzsinórvérben található. Laboratóriumi körülmények között megtalálták azt a módszert, amellyel az őssejt szívizomsejtté alakítható.

A kutatók korábban a saját csontvelőből származó CD133+ őssejteket használták, de ezek a betegeknek visszaadva az öregedés és kockázati tényezők miatt kisebb mértékben tudnak a szívizomzatba beilleszkedni, mint a magzati őssejtek.

Laboratóriumuk 2013-ig kapott engedélyt és megfelelő anyagi támogatást a kutatómunka folytatására.

Dr. Matos Lajos

Forrás: MTI, MedicalOnline, 2011. október 25.

Emberi vesét hoztak létre őssejtekből brit tudósok, az áttörés eredményeként a transzplantációra váró betegek hamarosan saját szerveiket "növeszthetik" - közölte a The Daily Telegraph.

A mesterséges szerveket laboratóriumban alkották meg emberi magzatvíz és állati magzati sejtek felhasználásával.

A vesék hossza jelenleg nagyjából fél centiméter, ez nagyjából egy elvetélt magzat veseméretének felel meg. Az Edinburgh-i Egyetem kutatói remélik, hogy teljes méretű szervvé növekedhetnek, ha emberekbe ültetik be őket. A módszer lehetővé tenné, hogy a páciensek saját veséiket hozzák létre a kilökődés veszélye nélkül.

"Kicsit úgy hangzik, mint egy sci-fi, de nem az." – mondta Jamie Davies, az egyetem kísérleti anatómia professzora.

A kutatócsoport bízik abban, hogy az orvosok képesek lesznek a szülések alkalmával magzatvizet gyűjteni, melyet aztán tárolhatnak arra az esetre, ha a megszületett gyereknek a későbbiekben veseproblémái lennének. Davies úgy véli, hogy a technológia tíz éven belül elérhető lesz a gyakorlatban, néhány sejt fagyasztva tárolása pedig még mindig olcsóbb megoldás lehet, mint valakit éveken át dialízisen tartani.

Az áttörést jelentő technológiát hivatalosan az áprilisi edinburgh-i Tudomány fesztiválja rendezvény részeként mutatják be.

A kutatók új módszert fejlesztettek ki arra, miként lehet őssejtekből létrehozni a belsőfül legfontosabb struktúráit – számolt be a Nature című lap. Az őssejtekből kialakult szőrsejtek tökéletesen működtek és érzékelték a mozgást és a gravitációt.

Az Indiana Egyetem kutatói háromdimenziós sejttenyésztéses módszerrel képesek voltak őssejtekből létrehozni a belsőfül szenzoros epitéliumát, mely a fejmozgásokat, a gravitációt és a hangokat érzékeli. Az epitéliumot szőrsejtek, támasztósejtek és idegsejtek építik fel. A háromdimenziós módszerrel a természeteshez sokkal közelebb álló szöveteket és szerveket tudtak létrehozni, mint a kétdimenziós technikával. A háromdimenziós sejtkultúrában a sejtek egymáshoz kapcsolódhatnak és természetes sejtes összeköttetéseket hozhatnak létre. Karl R. Koehler, a tanulmány egyik szerzője ezt így magyarázza: „A háromdimenziós sejttenyészetben a sejteknek módjuk van arra, hogy önszerveződéssel komplex szöveteket hozzanak létre olyan mechanikai szabályok alapján, melyek természetes körülmények között is megtalálhatók az embrionális fejlődésben. Magunk is meglepődtünk azt látva, hogy amikor az őssejtek megkapják az irányt ahhoz, hogy belsőfül-prekurzorokká alakuljanak, majd háromdimenziós sejtkultúrába kerülnek, ezek a sejtek úgy viselkednek, mintha nem csak azt tudnák, miként alakuljanak a belsőfül különböző sejtjeivé, hanem azt is, miként szerveződjenek olyan struktúrákba, mely feltűnően hasonlít a természet által „létrehozott” belsőfülhöz”.

Jelentős javulást figyeltek meg azoknál az autista gyermekeknél, akiket amerikai kutatók őssejt-terápiával kezeltek. Emellett a felnőttkori stroke és az oxigénhiányos agyi bénulás kezelésében is biztató eredményekkel alkalmazzák az őssejteket.

Bár a kétezres évek elején az őssejtet a tudományos világ előtt új távlatokat megnyitó csodaszerként ünnepelték, a fogalom az évek alatt a mainstream médiából a szaklapok hasábjaira húzódott vissza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az őssejt-terápiával ne foglalkoznának, sőt: számos területen zajlanak komoly kutatások a hematológiától a neurológián át egészen az ortopédiáig.

Dr. Joanne Kurtzberg, az észak-karolinai Durhamben lévő Duke Egyetem igazgatója úttörő munkával járult hozzá az őssejt-terápia utóbbi évtizedekben megtett - a vártnál lassabb, ám igen jelentős - előrelépéseihez. A köldökzsinórvér-transzplantáció kezdetétől, 1988-tól dolgozik ezen a területen, és az első allogén köldökzsinórvér-hemopoetikus-őssejt-transzplantációban is komoly szerepet játszott. Az őssejt-kutatás nemzetközileg is elismert szaktekintélye egy New Jerseyben tartott nemzetközi konferencián beszélt az őssejtek felhasználási lehetőségeiről a neurológia területén. A konferencián a Czeizel Intézet jóvoltából a HáziPatika.com is részt vehetett, ahol a kutató a stroke és az autizmus terén végzett kutatásokról beszélt portálunknak.

Javította az autisták tüneteit

"Évtizedek óta tudjuk már, hogy az őssejtek jelentős szerepet játszhatnak az agyat ért károsodások regenerációs folyamataiban, a közelmúltban azonban több komoly kutatást is publikáltak a témában" - nyilatkozta a HáziPatika.comnak Dr. Joanne Kurtzberg, aki saját, autizmust érintő kutatásáról is beszámolt nekünk. A Duke Egyetem kutatócsoportjával 25 autista gyermek fejlődését követték néhány éven keresztül. A gyermekeknek vérátömlesztéssel juttatták vissza szervezetükbe a köldökzsinórvérükből korábban vételezett, saját őssejtjeiket, majd azt vizsgálták, hogy ezzel milyen módon enyhítik az autizmus tüneteit.

A fázis I. vizsgálat eredményeit (a klinikai vizsgálatok 4 fázisát különböztethetjük meg az első tesztektől a készítmények forgalomba kerülését követő utókövetésig) kielemezve a kutatók rendkívül izgalmas eredményt kaptak. "A kutatásban részt vett gyermekek kétharmadánál jelentős javulást figyelhettünk meg az autizmus tüneteiben. Már néhány hónappal az őssejt-terápiát követően jobban koncentráltak, nyitottabbakká váltak, a pánikszerű rohamok szelídültek és előfordulásuk is jelentősen lecsökkent. Egyes gyermekeknél - akik korábban nem vagy szinte alig kommunikáltak csak - a beszédkészség és a szókincs bővülését is megfigyeltük" - magyarázta a professzor. Ennek okát a kutatók abban látják, hogy az őssejtek segítenek az agyban lévő, sűrű kapcsolódási hálózatot "kibogozni", amely így az autizmus tüneteit is enyhíti.

Az autizmus spektrum zavar egy viselkedési tünetegyüttes, amely valószínűleg az idegrendszer fejlődésének rendellenességére vezethető vissza. Elsősorban viselkedési zavarok, a társas kommunikáció és a rugalmas gondolkodás elmaradottsága jellemzi, súlyossága pedig függ a gyermek értelmi szintjétől és személyiségétől is. Ezer gyermekből körülbelül 5-6-ot érint valamilyen mértékben, eloszlása pedig sem földrajzi, sem szociális helyzettől nem függ. Kezelését megnehezíti, hogy a kiváltó okok sem világosak, maga a zavar ugyanis rendkívül komplex, nehéz egy konkrét, kézzel fogható okra visszavezetni.

Mivel sajátos nevelési igényű emberekről van szó, kezelésükre eddig nem orvosi feladatként tekintettek: erre szakosodott óvónők és pedagógusok célja volt a fejlesztés, hogy a lehetőségekhez képest a legmagasabb önállósági szintet elérhessék. A központi idegrendszeri sérülések kezelésére idáig semmilyen készítmény és terápiás eszköz nem állt rendelkezésre, az őssejtek felhasználása ezért forradalmi változást hozhat.

A kutatási eredményeket a Stem Cells Translational Medicine nevű tudományos folyóiratban is publikálták, a későbbiekben pedig szélesebb spektrumban is vizsgálni fogják az őssejtek neurológiai felhasználhatóságát. "Jelenleg egy jóval nagyobb, fázis II. vizsgálat előkészítésébe kezdtünk bele, amellyel arra próbálunk választ találni, hogy az őssejtek milyen regeneratív folyamatokban vehetnek részt" - nyilatkozta portálunknak Dr. Joanne Kurtzberg. Hozzátette: már egy újabb kutatásba is kezdtek 170 autista gyermek bevonásával - az ő fejlődésüket a tervek szerint 2018 végéig követik majd az amerikai egyetem kutatói.

Dr. Kurtzberg a HáziPatika.com kérdésére úgy nyilatkozott: az őssejttel kapcsolatos kutatásokat jelentősen lassítja, hogy még mindig nincs világszerte elegendő donor, éppen amiatt, mert az általános, gyakori betegségek esetében a kutatóknak továbbra sem sikerült elsöprő tudományos áttörést elérniük. Az ördögi körből az ehhez hasonló eredmények segíthetnek kilépni, az autizmuson túl ráadásul már többféle, agyi sérüléssel járó betegség esetében is bizakodásra okot adó eredmények születtek. Az oxigénhiányos agyi bénulás (cerebral palsy, röviden CP) esetében is jelentős fejlődést figyeltek meg az őssejt-terápiát követően, illetve jelenleg is zajlanak kísérletek a felnőttkori stroke őssejtes kezelésére. Utóbbi esetében egy közel száz fős kísérlet zajlik jelenleg, amelynek eredményeit legkorábban egy év múlva összegezhetik a professzor szerint.

Forrás: http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/neurologia/cikkek/ossejtek_segithetnek_az_autistakon/20170616161725

A felfedezés új lehetőségeket nyithat meg egyebek mellett a csontritkulás és a cukorbetegség kezelésében. A Tks4 nevű fehérje őssejt-biológiai funkcióit Buday László munkacsoportja azonosította az MTA TTK Enzimológiai Intézetében, Vas Virág vezetésével.

A mesenchymalis őssejtek a regeneratív medicina intenzíven kutatott elemei, melyek ígéretes lehetőséget jelenthetnek az emberi sejtek, szövetek pótlására. Bár ezen őssejtek átalakulását jól definiált szövetekké (pl. csont-, izom- vagy zsírszövetté) a világ számos laboratóriumában vizsgálják, valamint a területen klinikai vizsgálatok is intenzíven folynak, a folyamat pontos molekuláris mechanizmusa nem ismert.

Egy ritka genetikai megbetegedés az ún. Frank-ter Haar-szindróma. Az ebben a betegségben szenvedő gyerekekre jellemző a kis termet, széles homlokcsont, távol ülő szemek, rövid csöves csontok, csökkent zsírszövetmennyiség, valamint szív- és idegrendszeri fejlődési zavarok, melyek összességükben a beteg gyermekek korai halálához vezetnek. 2010-ben azonosították a megbetegedés hátterében álló gént (SH3PXD2B), illetve a gén által kódolt proteint, a Tks4 állványfehérjét.

Új kulcsszereplő az őssejtek differenciálódásában

Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetében Buday László korábban Lendület-pályázatnyertes (2009–2014) munkacsoportja a sejtosztódás szempontjából kitüntetett növekedési faktorok jelpályáit vizsgálja. Az elmúlt években a munkacsoportnak sikerült bizonyítania, hogy a Tks4 és Tks5 fehérjék fontos szerepet játszanak az epidermális növekedési faktor (EGF) jelpályájában, szabályozva ezzel például bizonyos daganatsejtek mozgását.

A munkacsoportnak sikerült olyan genetikailag módosított egereket előállítania, melyekben eltávolították a Tks4 fehérje génjét, ezzel megakadályozták, hogy a fehérje megjelenjen az egér sejtjeiben, szöveteiben. Érdekes módon az így előállított génhiányos egerek külső jegyei nagymértékben megegyeznek a Frank-ter Haar-szindrómával (FTHS) érintett betegek klinikai tüneteivel. Az egerek kisebb termetűek, hosszú csontjaik rövidebbek, kevés a zsírszövetük, szemeik távol ülnek, és megrövidült az orrcsontjuk. Ennek alapján feltételezhető volt, hogy a génhiányos egérvonal az FTHS kísérletesen is vizsgálható modelljeként szerepelhet.

Vas Virág vezetésével Dülk Metta és Kudlik Gyöngyi PhD-hallgatók a Tks4 génkiütött egerek csontvelejéből őssejteket izoláltak, majd vizsgálták, hogy hogyan képesek csont- és zsírirányban fejlődni. Kiderült, hogy a csontvelői mesenchymalis őssejtek Tks4 hiányában nem képesek zsír- és csontsejteket létrehozni laboratóriumi körülmények között. Ezzel elsőként sikerült bizonyítani, hogy a Tks4 fehérje nemcsak a növekedési faktorok jelpályáiban, hanem az őssejtek differenciációs folyamataiban is kulcsszerepet játszik. Eredményeik a génhiányos egérmodell alapján megmagyarázhatják a Frank-ter Haar-szindrómás gyerekekben kialakult tüneteket, és a jövőben megteremthetik a betegek génterápiával való gyógyításának lehetőségét.

A kutatócsoport jövőbeli terveihez tartozik, hogy tovább vizsgálja a Tks4 fehérje szerepét, hiszen a csontképzés zavarával járó betegségekben, mint az osteoporosis, vagy a zsíranyagcserét érintő betegségekben, mint például a diabetes, is feltételezhető, hogy meghatározó szerepe van a Tks4 állványfehérjének.

Forrás: http://napidoktor.hu/napi-hirek/uj-magyar-siker-sulyos-betegsegeket-gyogyithat-az-ossejteljaras/

Számomra a szépség a színből fakad. A szépség és harmónia alkalmi tökéletlenségeivel inspirál. Energiát ad számomra. Szerintem ez az amikor a művészet a tudománnyal egyesül.”  — Professzor Magdalena Zernicka-Goetz

Blasztociszta embrió — a Wellcome Image díj nyertese 2011-ben (Agnieszka Jedrusik and Magdalena Zernicka-Goetz, University of Cambridge)

„Az út mely során egyetlen megtermékenyített petesejt átváltozik egy épp megszületett, édesanyja karjaiban síró csecsemővé - a leggyönyörűbb és legösszetettebb folyamat, ami csak megtörténhet a természetben. Épp csak most kezdtük el megérteni az élet leges-legkorábbi szakaszát – amikor még semmi másból nem álltunk, csak pár kupac sejtből.”

Magdalena Zernicka-Goetz professzort a sorsunk érdekli: nem a létezés, hanem a sejtek sorsának értelmében, az élet legkorábbi szakaszában. "Megnézzük, hogyan határozzák meg a sejtek a saját végzetüket" - magyarázza. "Kezdetben az összes sejt azonosnak tűnik, mégis tudjuk, hogy a test különböző részei - a kezünk, a fejünk, a testünk bal és jobb oldala – lesznek belőlük. Hogy tudják a sejtek, mi a feladatuk? „

Magdalena egy laboratóriumot vezet az Élettani, Fejlődési és Idegtudományi Tanszéken, miután 20 évvel ezelőtt Cambridge-be költözött Lengyelországból, hogy csatlakozzon Martin Evans professzor laborjához. Jó társaságba csöppent. - Evans professzort lovaggá ütötték és Nobel-díjat kapott. Emellett szorosan együttműködött John Gurdon professzorral is, aki szintúgy a Birodalom lovagja és a jövő Nóbel díj várományosa.

Professor Zernicka-Goetz munkásságát az European Research Council (ERC) éppen most díjazta 2.5 millió Euroval, amely munkásság 5 évvel ezelőtt kezdődött, - de csak 2014-ben került publikálásra, -és amelyben sikerült az embriófejlődés „fekete dobozát” megnyitnia, amely során most előszőr a kutatók bepillantást nyerhetnek ebbe a korai fejlődési szakaszba (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24529478)

Miután megtermékenyítésre kerül a petesejt, többszörös osztódással egy kis, szabadon lebegő őssejtlabdává válik. Ezek az őssejtek "totipotensből" "pluripotenssé" változtatják meg saját állapotukat. A Totipotencia az az állapot, amelyben az őssejt osztódással bármilyen sejtté képes válni, vagy placentává alakulni, amely az embriót az anya méhéhez rögzíti. Ha az őssejtek pluripotens állapotba kerülnek, akkor fejlődésük már a test sejtjeinek generálására korlátozódik.

"A totipotencia klasszikus definíciója az, hogy ha elosztasz egy kétsejtű embriót két felé, akkor akár két testet is kaphatsz. De amikor ugyanezt egy négysejtes embrióval csinálod meg – amikorra már pluripotenciával állunk szemben - akkor nem fogsz négy testet kapni. De manapság a totipotenciát és a pluripotenciát másképpen is tudjuk definiálni, a génaktivitás mintájától függően. A pluripotenciának számos különálló állapota létezik, és a különböző állomások közötti utazás megértése a jelenlegi kihívás. "

Zernicka-Goetz professzor laboratóriuma azt vizsgálja, hogy a gének hogyan szabályozzák ezt a változást a totipotenciától a pluripotenciába, majd a következő szakaszig, a differenciálódásig, amikor az embrió kezd formálódni.
Körülbelül a harmadik napon, a pluripotens embrionális sejtkolóniák az embrióban összegyűlnek az egyik oldal felé. Ezt az állapotot hívjuk blasztocisztának, a képen ez szerepel.

„A blasztociszták három sejttípusból állnak: kevés számú pluripotens őssejtekből, amelyek a leendő testté fejlődnek; sejtek, amelyek placentává fejlődnek, és lehetővé teszik az embrió számára az anyaméhhez való kötődést; valamint azon sejtek, amelyek az endodermát, vagyis a petezsákot formálják, amely egyben tartja az egészet”.

Eddig minden rendben is lenne. A tudósok már sokat tudnak a sejtes és molekuláris szintű eseményekről, amelyek e három sejttípus kialakulását eredményezik. De ezután a blastociszta beágyazza magát a méh falába - és belép a "fekete dobozba".

"Már képesek vagyunk petricsészében embriót tenyészteni blasztociszta állapotig, de szükség van a méhhez való kapcsolódásra a következő fejlődési fázis bekövetkeztéhez. Miután az embrió beültetésre kerül, szem elől tévesztjük - és ha két vagy három nappal később megnéznénk, teljesen máshogy nézne már ki. Ekkor már szikhólyagnak nevezzük és teljesen átalakult. Valami nagyon fontos dolog történik vele.”

Zernicka-Goetz professzor a Cambridge-i Egyetem és a Nottingham-i Egyetem gyógyszerész kollégái segítségével olyan tenyésztési körülményeket hoztak létre amelyek megtévesztik az embriót, hogy azt gondolja, hogy beültetésre került az anyába, így elérve, hogy tovább fejlődjön. Ezt a táptalajt Zernicka-Goetz professzor és csapata tovább fejlesztette, a Cambridge Enterprise pedig szabadalmaztatta.

„A beültetési szakasz sorsdöntő az embrió fejlődésében. Ez az, amikor a test teljes terve és a fej pozíciója eldől, és a terhesség ezen szakaszában jó néhány fejlődési rendellenesség is létrejöhet. Amíg nem dolgoztuk ki ezt a technikát, nem volt mód arra, hogy közvetlenül lássuk, mi történik, és hogyan kezdődik ez az egész, hogy avatkozhatunk közbe, hogy elkerüljük a rosszat. Azonban a fekete doboz feltárásra került, és most úgy érezzük, mintha egy új világ tárult volna fel a szemünk előtt. A beültetés és a szikhólyag között az őssejtek úgynevezett rozettákat alkotnak, amelyek középpontja egy lyuk. A lyuk végül az az üreg lesz, amelyben a magzat felfüggesztésre és gondos védelemre kerül. Eddig azt hittük, hogy ez a lyuk egy úgynevezett apoptózissal vagy programozott sejthalállal alakul ki, de eddig senki sem látta, hogy nyílik meg ez a fontos nyílás először. „

Miután kifejlesztésre került ezeknek a folyamatoknak a megfigyelése élő egér embriókban, Zernicka-Goetz professzor és csoportja megállapította, hogy a pluripotens sejtek nem halnak meg, hanem csak egy gyönyörű háromdimenziós rozetta struktúrába szerveződnek. De miért pont rozetta?

„Az egyik hipotézisünk szerint ebben a szakaszban nagyon fontos a koordináció a sejtek között. Ha kaotikusan viselkednének, akkor nem egy, hanem számos üreggé formálódnának. A sejtek elrendeződése rozetta formájú struktúrává biztosítja, hogy ez ne történjen meg, és a teljes embrió, így a baba is normálisan fejlődjön.”

Zernicka-Goetz professzor posztdoktor munkatársa, Anna Hupalowska ezt egy meglehetősen szép analógiával, a szinkronúszással szemlélteti. Ha a rendezetlen formában úszók rozettaformába rendeződnek, akkor könnyedén és elegánsan hoznak létre fánk alakzatot, egy lyukkal a közepén.

Egy másik posztdoktor kutató Professzor Zernicka-Goetz csapatában, professzor Dr. Marta Shahbazi jelenleg teszteli a hipotézist, és próbál rájönni a pluripotencia állapot vezérlésére, amely ebben az időszakban ugyancsak változik.

Ez a folyamat látható az egér és majom embriók fejlődésében, arra utalva, hogy az embernél is hasonlóképpan lehet. Professzor Zernicka-Goetz és csapata az ERC díjat fogja felhasználni, hogy lássák valóban így van-e. Ez lesz az első alkalom, hogy bárki képes lesz megfigyelni rozetta formációt emberi embrióban, hogy hogyan alakul ki ez a minta és mi a megfelelő embriófejlődés kulcsa a beágyazódás során.

A díj egy olyan kutatást tesz lehetővé, aminek személyes vonatkozása is van. Amikor Professzor Zernicka-Goetz második gyermekével, Simonnal volt terhes már a negyvenes éveiben járt. Annak tudatában, hogy ez emeli a fejlődési rendellenességek kockázatát, olyan genetikai tesztet csináltatott, amely a placenta sejtjeinek eltávolításával járt együtt (ami ugyanúgy a petesejt osztódásából jön létre, mint a magzat) – hogy megnézzék a kromoszómaszámot. Egy egészséges személyeknek két kópia van minden kromószómájából (kivéve az X és Y nemi kromoszómát); egy számfeletti kromoszóma problémákat okoz – a Down kór esetében például a 21. kromószómából van egy extra.

“Kiderült, hogy a placenta sejtek negyedében abnormalitás található, három másolat volt a kettes kromoszómából, amely egy, a Down kórnál is komolyabb problémát jelent, mivel ez a kromoszóma sok gént tartalmaz. Ez nagyon ijesztő volt.”

Úgy döntött, hogy megtartja a babát és további teszteket végeztetett el, amely során magzati sejteket vizsgáltak. Szerencsére jóra fordult minden, és Simon testében megfelelő a kromoszómaszám, tökéletesen egészséges.

Ez rádöbbentette, hogy milyen kevéssé is értjük, hogy hogyan és mikor lesznek ezek az aneuploid sejtek végül eliminálva; ez a személyes tapasztalat inspirálta őt, hogy egér és őssejt modelleket hozzon létre, hogy kiderítse pontosan hogyan és mikor történik mindez.

“Tudnunk kell, hogy mi történik ezekkel az abnormális sejtekkel – megmaradnak és potenciálisan befolyással lesznek a gyermek fejlődésére, vagy valahogy átveszik a helyüket az egészséges sejtek? Mivel a nőknél egyre inkább kitolódik a gyermekvállalás ideje, ez egy olyan kérdés, amelynek megválaszolása egyre sürgetőbb.”

Tudjon meg többet a Cambridge University kutatásairól itt: http://www.cam.ac.uk/research

Forrás: https://medium.com/@cambridge_uni/tempting-fate-how-to-get-a-head-in-embryo-development-29ba87996137

A gyógyítás során őssejteket használunk fel, melyek hagyományosan lehetnek direkt a csontvelőből levettek, de leggyakrabban a véráramból nyert, csontvelői eredetű őssejteket alkalmazunk. A két, hagyományosnak tekinthető alkalmazás mellett újabban lehetőség van arra is, hogy a gyermek születése során a köldökzsinórvérből levett őssejteket használjuk fel. Az őssejtek származhatnak saját szervezetből (autológ transzplantáció) és származhatnak más emberből (allogén transzplantáció).  A jelenlegi orvosi gyakorlatban legáltalánosabb a vérképző (hemopoetikus) őssejtek transzplantációja. Vérképzőszervi őssejt-átültetésre számos betegség során kerülhet sor. Ide tartoznak a rosszindulatú vérképzőszervi megbetegedések, a rosszindulatú daganatok, csontvelői eredetű működészavarok, védekezőszervi (immun) betegségek, anyagcsere betegségek és autoimmun betegségek is.  A kezelés lényege a beteg kóros(vagy kórosan működő) sejtjeinek elpusztítása, majd az új sejtek bejuttatása, melyek beépülve a csontvelőbe egy immáron jól működő rendszert hozhatnak létre. A magas dózisú gyógyszeres kezelés és az azt követő őssejt-átültetés igen pontos szervezést, időzítést, előkészítést és figyelmes végrehajtást igényel.
A gondosan megtervezett előkészületeket követően a beteget elhelyezzük az úgynevezett transzplantációs boxba vagy szobába, melyre speciális tisztasági szabályok vonatkoznak. A rendszer zsilipes, ablakon nem szellőztethető szoba, ahova csak megfelelő tisztálkodás és ruhacsere után illetve védőköpeny, maszk, sapka használatával lehet bemenni. A beteg a transzplantációs időszak alatt speciális étrendet igényel, melyre vonatkozólag külön útmutatóval rendelkezünk. A gyermekkel együtt lehet a szobában egy szülője is, aki az ápolási igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően mellette maradhat a rendszabályok betartása mellett.
A beteg a közvetlen előkészületek után kemoterápiás és immunológiai kezelésben részesül, melyet kondicionálásnak nevezünk. Az előkészítésnek ez a szakasza betegségtől függően 4-10 napig tarthat. A kezelés után egy napos kimosási periódust követően történik meg a transzplantáció. A transzplantáció napján (0. nap) a megfelelő előkészítő gyógyszerek (hányáscsillapító, gyulladáscsökkentők, lázcsillapító, antiallergikum), infúziók alkalmazása után kerülnek beadásra az őssejtek. Ezek lehetnek frissen aznap levettek (pl. testvérdonor esetén) és lehetnek korábban lefagyasztott és most gyorsan felmelegített sejtek, mint például köldökzsinórvér alkalmazása esetén. A sejteket a beteg kanüljébe adjuk be és azok a véráram segítségével jutnak el a csontvelői sejtképző fészkekbe, ahol megtapadnak, és rövidesen elkezdik a vérképző munkájukat. A beadás alatt folyamatos nővéri és transzplantációs orvosi felügyelet, megfigyelés van, mely során a beteg élettani paramétereit rendszeresen rögzítjük, értékeljük.
A transzplantációt követő periódusban a sejtek megtapadására és a vérsejtek megjelenésére várunk. A betegek és hozzátartozóik mindvégig a korábban részletezett különleges körülmények szerint élnek, táplálkoznak és tisztálkodnak. A betegek rendszeresen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok eredménye szerint visszatérően részesülnek vörösvértest és vérlemezke (trombocita) pótlásban és folyamatosan alkalmazunk megelőző antibiotikus kezelést (profilaxis). Speciális, a gyógyszeres kezelések miatti mellékhatások elkerülése céljából folyamatos véralvadás csökkentő infúziós kezelést alkalmazunk körülbelül a transzplantációt követő 30. napig. Amennyiben a betegnél a kemoterápia és a fehérvérsejt nélküli (neutropénia) időszak miatt szájnyálkahártya károsodás jelentkezik és szájon át nehezebben táplálható, akkor időszakosan intravénás táplálást biztosítunk. Az őssejtek megtapadása a csontvelőben és a véralkotó sejtek (fehérvérsejt, vörösvértest, vérlemezke) termelődésének megindulása a 10-28 nap között következik be, attól függően, hogy a transzplantációhoz milyen eredetű őssejteket használtak fel.  A különböző sejtféleségek különböző időpontokban válnak stabillá. Idegen donoros transzplantáció esetén a különböző (donor és befogadó szervezet) eredetű sejtek „összehangolásához” átmenetileg úgynevezett immunszuppresszív kezelés alkalmazása szükséges. Ezekre a gyógyszerekre saját eredetű őssejtek alkalmazása esetén nincsen szükség!
A megtapadás után a betegek rendszerint egyre jobban lesznek, csökken a fertőzésveszély. A vérkép rendeződése mellett a teljes védekező képesség helyreállása (komplett immunrekonstrukció) huzamosabb időt igényel. Ezen időszak alatt betegeinknek továbbra is kerülni kell a közösséget, maszkot és kesztyűt viseljenek a mindennapi utcai életben, otthonukban speciális higiénés rendszabályok szükségesek és étrendjük is a transzplantációs központ által megszabott szabályok szerint kell történjen. Ezen szabályok és javaslatok gyűjteményét külön útmutatások formájában mindenki megkapja. A teljes immunológiai rekonstrukciót követően, a megfelelő védőoltások beadása után a betegek a közösséget maradéktalanul látogathatják, teljes értékű életet élhetnek.

A MPC-06-ID kódnéven futó terméket az amerikai Mesoblast Ltd fejleszti, és jelenleg a Food and Drug Agency (gyógyszer-engedélyezést végző hatóság) által kontrollált, 330 fős, országos klinikai vizsgálat alatt áll az Egyesült Államokban.

Csak az USÁ-ban több, mint négy millióan szenvednek krónikus derékfájásban, amit a porckorong - öregedés, genetika, vagy külső behatások okozta - sérülése okoz. Amikor a betegnél a porckorong elváltozása elér egy olyan szintet, aminél a fájdalom, vagy a különböző funkciók elvesztése már nem kezelhető tovább konzervatív megoldásokkal (gyógyszerekkel, fizioterápiával), akkor jelenleg csak a műtét marad az egyetlen szóba jöhető megoldás.

Ezen változtatna az MPC-06-ID, amelynek egy adagja hatmillió - úgynevezett mesenchymális prekurzor – csontvelőből nyert őssejtet tartalmaz, melyeket a kezelés során közvetlenül a sérült porckorongba injektálnak. A kísérletsorozat keretében a betegek állapotát a beavatkozás után 12 hónapon át követik nyomon, azt vizsgálva, hogy a placebo csoporthoz képest kimutatható-e a kezelt porckorongok regenerációja.

Forrás: https://www.benergo.com/hu/derekfajas/kronikus-derekfajas-kiserleti-kezelese-ossejt-terapiaval

A Lancet szaklapban közölt tanulmány elsőként vizsgálta az őssejt-terápia hosszabb távú hatékonyságát.

A klinikai vizsgálatban 18 olyan egyén vett részt, akiknél a szerzett vakság vezető okát, a sárgafolt-degenerációt őssejt-átültetés segítségével kezelték. A módszer az esetek mintegy felében volt képes a látóképesség helyreállítására, és az eljárás a vizsgált három éves időtartamban abszolút biztonságosnak bizonyult. A vizsgálat Dr. Robert Lanza és az Advanced Cell Technology nevű céghez köthető. A beavatkozás leggyakoribb kockázatai között az átültetett szövet a befogadó immunválasza miatti kilökődése, illetve a daganatos elfajulása (teratóma nevű daganat kialakulása) szerepel.

Korábbi vizsgálatok szerint a transzplantált őssejtes telepek általában nem generáltak erős immunválaszt, és nem volt ez másként a szem esetében sem. Emellett az átlagosan 22 hónapos utánkövetés alatt a 18 alany egyikében sem alakult ki teratóma, a beavatkozás komplikációi inkább a sebészeti módszernek, illetve a szükséges immungátló kezelés mellékhatásainak voltak betudhatók. Végeredményben tehát sikerült hosszabb távon is megerősíteni az eljárás létalapját a sárgafolt-degeneráció kezelésében.

Forrás: http://news.noinetcafe.hu/index.php/egeszseg2/19227-ez-a-terapia-meg-a-vaksag-egyik-fo-okat-is-meggyogyithatja

A kaliforniai Stanford egyetem kutatói módosított őssejteket fecskendeztek olyan agyvérzést kapott betegek agyába, akiknek a mozgásfunkcióit károsította a Stroke, hivatkozik a Stroke szaklapra az MTI. 

A klinikai próbákba bevont 18 beteg ettől úgy tűnik, hogy a gyógyulás útjára lépett. "Ismét járnak azok a betegek, akik eddig tolószékhez voltak kötve. Ismét képesek mozgatni hüvelykujjukat azok, akik eddig képtelenek voltak erre" - idézték Gary Steinberget, a tanulmány vezető szerzőjét. 

A terápia úgy működött, hogy lyukat fúrtak a páciensek koponyájába, ezen keresztül pedig SB623 nevű őssejtet fecskendeztek azokra a határterületekre, ahol a stroke károsította a beteg agyát. Az SB623-at felnőtt donorok csontvelőjéből vették, aztán variálták át. 

A kísérletben részt vevő betegek átlagéletkora 61 év volt, mindannyian 6-36 hónappal ezelőtt estek át eddigi egyetlen agyvérzésükön. A stroke mindegyiküknél az agy cortex alatti területét érintette és súlyosan károsította a motorikus funkciókat. A műtéteket érzéstelenítéssel végezték, tehát a betegek maguknál voltak végig, és már elhagyták a kórházat. 

Minden betegnél jelentős javulás következett be egy hónapon belül és ez a javulás hónapokon keresztül folytatódott. Nem figyeltek meg rendellenességet a betegek vérében, néhányuknál múló hányinger és hányás lépett fel, 78 százalékuk panaszkodott fejfájásra.

A befecskendezett őssejtek a beavatkozás után egy hónappal elkezdtek eltűnni, és két hónap alatt teljesen eltűntek. Külön érdekes volt, hogy a stroke betegek állapotában beállt javulás független volt életkoruktól vagy betegségük súlyosságától. "Idősebb emberek általában nem reagálnak ugyanolyan jól a kezelésekre. De mi azt tapasztaltuk, hogy a 70 évesek állapota is jelentősen javult" - mondta még Steinberg.

A sikeres  kis mintás kísérletet követően most majd nagyobb mintán is megpróbálhatják az új típusú kezelést.  

Forrás: http://index.hu/tudomany/egeszseg/2016/06/06/ossejtes_terapia_segitett_az_agyverzeseseken/

Végrehajtották 2012 végén az egymilliomodik őssejt-transzplantációt a világon – jelentette be a nemzetközi őssejt-transzplantációs hálózat (WBMT:Worldwide Network for Blood and Marrow Transplantation) 2013-ban. Ez a milliós szám meglepő lehet azok számára, akik az őssejt-terápiára még mindig úgy tekintenek, mint egy különleges, ritka eljárásra.

Az őssejtterápia ma már nem a jövő tudománya, hanem a mindennapi gyógyítás része, mivel a módszer hatékonyságának köszönhetően több betegség kezelhető őssejtterápiával.
Az eljárás eredményessége sokat javult az elmúlt évtizedekben, így egyre gyakoribb annak alkalmazása is. Évente világszerte 50 ezer feletti, egyre növekvő számú őssejt-transzplantációt hajtanak végre, mintegy 70 betegség őssejtterápiával való kezelése során. Az átültetések közel fele szövettípusban egyező donortól, azon belül is már nagyobb arányban nem rokon donortól származó őssejttel történik.

Az első hemopoetikus őssejt-transzplantációt E. Donnall Thomas professzor 1957-ben hajtotta végre, aki 1990-ben Nobel-díjat kapott a leukémia és más halálos betegségben hatékonynak bizonyult terápia kidolgozásáért. Az 1960-as évek végétől került sor a rokon donortól (leggyakrabban testvértől) származó allogén transzplantációkra. 

A szöveti egyezés kritériumairól mind több ismeretanyagot szerezve 1973-ban sikeresen használtak fel egy nem rokon donortól származó csontvelői őssejteket (egy new york-i kisfiú kapott sejteket egy dán vérbankból), majd 1988-ban Párizsban sor került az első köldökzsinórvér transzplantációra is.

Az utóbbi időkben a transzplantációk száma évről évre emelkedik, legnagyobb mértékben a nem rokon donorral való transzplantációké. Ez a fejlődés nagyrészt a ma már 23 millió feletti önkéntes donor donációs hajlandóságának köszönhető. A nemzetközi nyilvántartások kimutatása szerint a donációk fele határokon keresztül történik.

Az orvosok és a kutatók nemzetközi együttműködésének köszönhetően a terápia hatásfoka folyamatosan javul.

Forrás: http://www.ovsz.hu/csv/tul-az-1-milliomodik-ossejttranszplantacion

Az agyba beültetett embrionális őssejtek hosszútávon életben maradhatnak, legalábbis kutatók ezt tapasztalták 24 évvel a beültetés után egy Parkinson-kórban szenvedő betegnél.

A svéd Lund Egyetem kutatói az 1980-as évek végén, és az 1990-es években embrionális őssejtekkel kezdték kezelni a Parkinson-betegségben szenvedőket. A klinikai kísérleteket később etikai aggályok és a nem egyértelmű eredmények miatt abbahagyták, habár néhány beteg tünetei jelentősen javultak. Közéjük tartozott egy akkor 59 éves beteg, akinek jobb oldali putamenébe három helyre transzplantáltak humán embriókból származó mezenkefalikus szöveteket. A páciens, aki az operációt megelőzően L-dopa kezelés mellett is jelentős on-off jelenségeket mutatott, a beavatkozást követően jelentős javulást tapasztalt. A betegnél csaknem négy év után abbahagyták a levodopa kezelést. A pozitronemissziós tomográfiás (PET) vizsgálat pedig azt mutatta, hogy agya tíz évvel az operáció után is termelt dopamint. Ebben az időben már nem kapott immunszupresszáns kezeléseket sem. Csak tizenkét évvel a transzplantáció után kellett ismét dopamin-agonistákat alkalmazni nála. A beavatkozást követő 14. évben egyértelműen rosszabbodtak a motorikus tünetei, valamint ekkor először kognitív zavarok is mutatkoztak. A páciens ezután még tíz évet élt, a transzplantáció után 24 évvel halt meg szívelégtelenségben.

Olle Lindvall csapata, akik az 1980-as években kidolgozták a transzplantációs programot, a beteg halála után megvizsgálták az agyát, és a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben megjelent publikációkban közöltek szerint arra jutottak, hogy, a beültetett sejtek feltehetőleg a haláláig dopamint termeltek.

A patológusok lokalizálták a három implantátumot. A beültetett sejtek teljesen integrálódtak a környező agyszövetbe. Az agyi dopamintermelésben részt vevő tirozin-hidroxiláz enzim immunhisztokémiailag kimutatható volt a transzplantátumokban, azonban az agy más, nem kezelt részeiben nem. Lindvall ennek alapján azt feltételezi, hogy sok transzplantált sejt maradt életben a páciens haláláig. A beültetett sejtek 11-12 százalékéban találtak Lewy-testeket. Ezek a Parkinson-korra jellemző alfa-szinuklein fehérje aggregátumok Lindwall szerint valószínűleg az évek során a beteg agysejtekből terjedtek át a transzplantált sejtekre. Az eredmények arra ösztönöznek, hogy folytassák az őssejt-kutatásaikat, amelyekhez ma már nem használhatók a terhesség-megszakításból származó magzatok agysejtjei, csak laboratóriumban előállított őssejtek, amelyek dopamintermelő sejtekké differenciálódnak.

Forrás: www.otszonline.hu/cikk/ossejt_transzplantacio_parkinson_korban

A Humancell Szövet és Sejtbank a GINOP-2.1.1-15 keretében támogatott új nemzetközileg is előremutató kutatás-fejlesztési programot indít hazai partnerekkel együttműködésben, amelynek célja úgynevezett indukált pluripotens őssejtek (iPS) létrehozása köldökzsinórvér sejtekből kiindulva. A program megvalósítása során létrehozott indukált pluripotens őssejtek prototípusok lehetnek újfajta gyógyító eljárásokhoz.

Megtörtént az első autológ (saját) köldökzsinórvér őssejt transzplantáció, olyan gyermekkori iszkémiás (az erek átjárhatóságának hibájából eredő) stroke és cerebrális parézis CP (idegrendszeri eredetű mozgásfogyatékosság) esetében, amelyet a szülés során fellépő fejtorzulás okozott; egyénre szabott kezelés mononukleáris sejtekkel

Az olyan agyon belüli sérülés, amely a születés során bekövetkezett trauma következménye, extrém ritka esemény: körülbelül 4.5 millióból egy újszülöttet érint. Ugyanakkor, a sérülés jellegétől függően az agykárosodás élethosszig tartó következményekkel járhat, így például CP-vel, amelynek jelenleg nincs gyógymódja.

A transzplantációra az újszülöttkori artériás iszkémiás stroke és CP egy olyan ritka esetétben került sor, amelyet a fej és a medence aránytalansága miatt a szülés során a fejet érő féloldali traumatikus deformáció okozott. A pácienst autológ köldökzsinórvérből származó mononukleáris (az immunrendszer egyik összetevője) sejtekkel (45.8 ml, fagyasztva tárolt; teljes sejtszám: 2.53×108) kezelték, jelentős sikerrel. Az aktív rehabilitációt heti rendszerességgel végezték.

Forrás: Case Rep Transplant. 2016;2016:1717426. doi: 10.1155/2016/1717426. Epub 2016 Apr 30.

Éretlen, mégis halálos: a köldökzsinórvérből nyert immunsejtek hatékonyabban pusztítják el a leukémiás sejteket, mint a felnőtt immunsejtek, ezt mutatják egy egerekkel végzett kísérlet eredményei.

Új őssejt terápia került széleskörű orvosi felhasználásra az Európai Unióban. A kezelést (Holoclar),  egy ritka szembetegségben kezdték alkalmazni, amely vaksághoz vezet. A kezelés az esetek 80%-ban sikeres volt. Az European Medicines Agency (EMA) szerint ez egy óriási előrelépés ezen a területen.

A pislogás folyamata sejteket szakít le a szem felszínéről. Ezek normális esetben a limbális őssejtekből pótlódnak, hogy a szem egészséges maradjon. Néhány páciensnél, égés vagy sav marás után, nem marad elég limbális őssejt ahhoz, hogy pótlódni tudjanak az elhalt sejtek, ezért a szem felszíne hegesedni kezd. Ez a későbbiekben vaksághoz vezet. Kutatóintézetek és klinikák tesztelték a technikát, hogyan tudják pótolni az elveszett őssejteket. Kevés mintát vettek a megmaradt őssejtekből és laboratóriumi körülmények között tenyésztették, majd visszaültették őket a szem felületére.

Az EMA döntése azt jelenti, hogy a terápia előléphet a kutatási szakból és széles körben alkalmazhatóvá válik. Enrica Alteri, a Human Medicines  Evaluation  Division vezetője az EMA-nál ezt nyilatkozta: „Ez a lehetőség jelentős előrelépés hoz a pácienseknek az elérhető és innovatív orvoslás terén”. Chris Mason az University College London professzora azt nyilatkozta a BBC-nek:

„Ezt a kezelést körülbelül 20 páciensen alkalmazták nagyon sikeresen a Moorfields kórházban. Az a lépés, hogy széles körben alkalmazhatóvá válik az eljárás, sok ember számára teszi elérhetővé a kezelést.

Forrás: James Gallagher - Health editor, BBC News website 
 

A páciensek csontvelejéből nyert őssejtek alkalmazása ígéretes eredményekkel kecsegtet az agyi érkatasztrófa esetén, az Imperial College London kutatói által alkalmazott kezelés jelentősen csökkentette a károsodás mértékét és javította a betegek életminőségét. A kutatásról a Stem Cells Translational Medicine című szaklapban jelent meg tanulmány.

Hendrikje van Andel-Schipper a leghosszabb ideig élő emberek egyikeként 115 éves és 62 napos korában hunyt el 2005-ben. Az 1890-ben született holland asszony előzetesen beleegyezett, hogy halála után testét tudományos vizsgálatoknak vessék alá, és rokonai is támogatták ezen óhaját. Az amszterdami Vrije Egyetem kutatói egy napokban megjelent tanulmányban foglalták össze a vér- és szövetvizsgálatok eddigi eredményeit.

A szakértők elmondása szerint úgy tűnik, hogy a halál elkerülhetetlenségének fő oka az őssejtek véges kapacitása, vagyis ezek a sejtek a korábbi reményekkel ellentétben mégsem képesek végtelen számú osztódásra, hanem idővel kimerülnek, és fokozatosan eltűnnek a testből, lehetetlenné téve a létfontosságú szövetek regenerációját.
Van Andel-Schipper esetében az derült ki, hogy élete utolsó időszakában a vérében található fehérvérsejtek kétharmada összesen két (vagy egy) őssejttől származott, amiből arra lehet következtetni, hogy vérképzésben résztvevő őssejtjeinek túlnyomó többsége a születésétől eltelt 115 év alatt „kiégett”, majd elpusztult.

A vizsgált fehérvérsejtek telomerjei ráadásul rendkívül rövidek, átlagosan 17-szer rövidebbek voltak, mint a hölgy agysejtjeinek telomerjei, amelyek viszont alig osztódnak az élet során. A kromoszómák végein található telomer régiók fontos szerepet játszanak a kromoszómavégek összetapadásának megakadályozásában, illetve biztosítják, hogy a sejtosztódás során bekövetkező rövidülés ne érintse a DNS kódoló szakaszait.
A fehérvérsejtek pontos eredetét és rokonságát a bennük fellelhető mutációk elemzése révén állapították meg a szakértők. A sejtek genetikai állománya olyannyira hasonlónak bizonyult, hogy szinte bizonyosan egy, esetleg két „anyasejttől” erednek.

„A becslések szerint nagyjából 20 ezer vérképző őssejttel jövünk a világra, és ezek közül egyszerre ezer dolgozik a vér sejtes elemeinek folyamatos pótlásán” – mondja Henne Holstege vezető kutató. Az élet során aztán ezen őssejtek száma folyamatosan lecsökken: telomerjeik bizonyos számú osztódást követően annyira megrövidülnek, hogy már nem lennének képesek biztonságosan osztódni, így elhalnak.

A másik érdekességre a mutációk jellegének vizsgálatakor figyeltek fel a kutatók. Van Andel-Schipper fehérvérsejtjei kizárólag ártalmatlan mutációkat hordoztak, melyek mindegyike a DNS-replikáció során bekövetkező hibákból eredt. Ez az első alkalom, hogy a szomatikus sejtek mutációit ilyen részletességgel tanulmányozták egy ennyire idős és egészséges emberben. A veszélyt jelentő mutációk teljes hiánya arra utal, hogy van Andel-Schipper sejtjeiben rendkívüli hatékonysággal működtek a DNS javító mechanizmusai, azok a sejtek pedig, amelyek túl nagy hibákkal alakultak ki, rögtön szanálásra kerültek.

Az eredmények a szakértők szerint azt sugallják, hogy esetleg lehetségessé válhat az élettartam megnyújtása a születéskor begyűjtött, és később beinjekciózott őssejtek révén. Ezek a sejtek nem hordoznák az élet során összeszedett különféle mutációkat, telomerjeik pedig teljes hosszúságúak lennének. A dolog egyetlen problémája, hogy a véren kívüli szövetek esetében nehézkes lesz megoldani az őssejtek beadagolását. Holstege szerint van Andel-Schipper genomjának vizsgálata további titkokat is rejthet, hiszen kiderülhet belőle, hogy milyen genetikai jellegzetességek segítenek elkerülni az Alzheimer-kór vagy a rák kialakulását.

Mit érhetünk el az őssejtek segítségével? Az emberi test mélyén titokzatos, varázserővel rendelkező sejtek élnek, amelyek minden betegséget meg tudnak gyógyítani. Ezek a varázslók új sejteket tudnak teremteni, amelyek helyrehozzák a sérült vagy elhasználódott szerveket és szöveteket. Nem hiába mondják, hogy ők az emberi test alkatrészeinek. Csak kívánnunk kell?

PDF letöltése az alábbi képre kattintva:

Az őssejtek hasznosságát a gyógyításban ma már a legelvetemültebb kritikusok sem igen kérdőjelezik meg. Nehéz is lenne a tények birtokában, hiszen alig több mint egy éve végezték a világban az egymilliomodik (!) őssejtbeültetést. Az őssejteket két forrásból, a csontvelőből és a gyermek születésekor a köldökzsinórvérből szokás kinyerni, mely rutinbeavatkozásokkal gyógyítanak vérképzőszervi, daganatos betegségeket, de igazolt orvosi felhasználásuk emellett ma már több mint nyolcvan féle betegségre kiterjed, a születéskori oxigénhiány okozta agyi károsodás kezelésétől az infarktus következményeinek gyógyításáig. Az őssejt az a sejtünk, melyből akár speciális új szövetek, izmok, szervek is "újranöveszthetőek".

Ha magának az őssejtnek a hasznossága nem is megkérdőjelezhető, nézzük egyenként, milyen kérdés merül fel a saját őssejtek eltárolása esetén. Felhasználható-e a gyermeke saját őssejtje az ő gyógyítására? Hitviták helyett maradjunk ismét a tényeknél: Európában 1988 óta mintegy 30 ezer köldökzsinórvér eredetű őssejtbeültetést végeztek el. A világon történt összes őssejtbeültetést tekintve, ideértve a csontvelő, perifériás és köldökzsinórvér eredetű transzplantációt is, az esetek 60 százalékánál a beteg saját őssejtjeit használták a terápiában. Áltudományos ellenérveket kreálni tehát lehet, de a tény az, hogy a saját őssejt nemcsak hogy használható, de a leggyakrabban használt a gyógyításban. Ennek az egyik oka, hogy a saját – illetve családtagtól vett – őssejtek esetében nem fordulhat elő olyan kilökődéses reakció – az úgynevezett GVHD (Graft versus host disease) betegség –, mely a terápia során végzetes lehet.

De hogy állunk a köldökzsinórvér eredetű őssejtekkel?

Ha ugyanakkor tovább kutakodunk a tények között, valóban találunk okot a kritikára. Európában az őssejtbeültetések csaknem harmadát végzik köldökzsinórvérből kinyert őssejtek felhasználásával, Magyarországon viszont ez az arány ma még a tíz százalékot sem éri el. Vagyis tény: a köldökzsinórból vett őssejtek felhasználása a családi őssejtbankok növekvő népszerűsége ellenére itthon, ha nem is gyerek, de kamaszcipőben jár még.

Miért?

Magyarország némileg lemaradt az őssejtterápia legújabb felhasználási lehetőségeinek adaptálásában. Így például a világ legfejlettebb részein ma már az őssejtet a vérképzőszervi rendellenességek mellett rutinszerűen alkalmazzák a születéskor fellépő oxigénhiány következményeinek kezelésére is, amely gyakorlatnak nálunk még a csírája sincs meg. A másik ok ugyanakkor éppen az őssejttárolás hiánya. Ma Magyarországon a születendő gyermekek alig tíz százalékának őssejtje kerül családi őssejtbankokba, ám ez az arány is csak az elmúlt 2-3 év fejlődésének eredménye. Ha tehát azt nézzük, hogy a mai gyermekeknek és fiataloknak, húsz éves korig bezárólag, hány százaléka vehet igénybe saját őssejtet, ha arra szüksége lenne, az arány siralmas. Aligha haladja meg az 1-2 százalékot. Nem meglepő hát az alacsony felhasználási arány. Ezzel függ össze az is, hogy az első, családi bank közreműködésével végzett beültetésre 2010-ig kellett várni, azóta pedig évente átlag egy hasonló beavatkozás történik, amely ugyanakkor a ma már tíz százalékos levételi arány mellett a következő években várhatóan tovább emelkedhet.

A probléma tehát véletlenül sem az, hogy a családi őssejtbankok őssejteket tárolnak el. Sokkal inkább az, hogy ezt ma még kevesen teszik, miközben Magyarországon ma még ez az egyetlen út az őssejtek megőrzésére és későbbi felhasználására.

Mennyi az annyi?

Évtizedes kritika az eltárolt köldökzsinórvér-minták nagysága. Elég vagy sem a születéskor, a köldökzsinórvérből levehető őssejt egy nagyobb gyermek esetleges későbbi kezelésére? E kérdés jogos felvetés volt egy évtizede, a köldökzsinórvérből levett minta mennyisége ugyanis esetenként valóban korlátozott. Ma már ugyanakkor ez az ellenérv is erősen okafogyottá vált, köszönhetően annak a szabadalmaztatott technológiának (ex vivo expansio), mellyel a levett minták szaporíthatóak. Ez a magyarázata annak, hogy 2008 óta több felnőtt, mint gyermek kaphatott köldökzsinórvérből vett őssejttel életmentő kezelést.

Áttörést hozhat az a technika, melynek segítségével köldökzsinórból származó őssejtek felhasználásával mesterséges bőrt alkottak. Az így létrehozott bőr alkalmas lehet égési sérülések után a bőrgraftok gyorsabb előállítására, és a mesterséges bőr biztonsággal tárolható is a felhasználásig.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2008-ban körülbelül 410 ezer égési sérülés következett be az Egyesült Államokban. Súlyos égéseket követően bőrgraftok beültetésére van szükség. Jelenleg a mesterséges bőr előállításához a betegből vett saját egészséges bőrt használják fel. A szakemberek azonban megjegyzik, hogy ez az eljárás heteket vesz igénybe.

„Az őssejtekből kifejlesztett újfajta bőr – melyet a felhasználásig szövetbankokban lehet raktározni – a sérülést követően azonnal felhasználható, így módot nyújt arra, hogy az új bőr beültetése több héttel korábban megtörténhessen, mint a beteg saját bőrének beültetése esetén” – hangsúlyozza a tanulmány egyik szerzője, Dr. Antonio Campos, a spanyolországi Granada Egyetem hisztológus professzora. Az új technikához – melyet a Stem Cells Translational Medicine című lapban hoztak nyilvánosságra – a Wharton-kocsonya mesenchimális őssejtjeit használják fel humán köldökzsinórból. 

Egy nyelőcsőatréziával született 2 éves kislány számára saját őssejtjeiből fejlesztettek nyelőcsövet az orvosok. Hannah Warren ezzel a legfiatalabb beteg a világon, aki számára az őssejttechnika jelentheti a gyógyulást.

Forrás: Huffington Post, www.medicalonline.hu, Dr. Simonfalvi Ildikó, 2013. május 2.

A közeljövő egyik legkecsegtetőbb terápiás lehetősége, az őssejtekkel kapcsolatos. Szinte nincs olyan nap, amikor a világ különböző sajtótermékei, ne számolnának be újabb és újabb lehetőségekről, eredményekről. Az őssejtkutatás dinamikusan fejlődő ágazat, mely nem mellékesen komoly gazdasági tényezőt jelenthet az egészségügyben, már a mai állapotában is. A lehetőségről mindannyian hallottunk már, mégsem tudjuk pontosan, mi áll ennek hátterében.

• Mik az őssejtek?

Az őssejtek olyan sejtek, melyekből – elvileg – az emberi szervezet bármely sejttípusa létrehozható. Szervezetünk sejtekből épül fel, melyek szövetekbe, majd a szövetek szervekbe rendeződnek, végül a szervek szerrendszereket alkotnak. Csak egy példa: szívizomsejtek alkotják a szívizomszövetet, amely a szívünket, mint szervet felépíti. A keringés szervrendszere pedig a szívből és az erekből tevődik össze. Számos betegség patomechanizmusából adódóan, egyes sejtek, szövetek pusztulását okozza, vagy ezen képletek pusztulása hozza létre magát a betegséget. Az őssejtek megfelelő hatásokkal, a fejlődés kívánt medrébe terelhetők, mely magában hordozza az elpusztult sejtek pótlásának lehetőségét.

• Hogyan lehet az őssejtekhez hozzájutni?

Az őssejteknek több típusa van, melyek az egyedfejlődés legkoraibb szakaszában különülnek el. Ennek megértéséhez szükséges azt tisztázni, hogy hogyan alakul ki az embrió a megtermékenyítés után – ez akár természetes körülmények közt az anyai szervezetben történik, akár mesterségesen, laboratóriumban következik be. A hímivarsejt és petesejt egyesülése létrehozza a zigótát, amely a megtermékenyítés után néhány órával osztódni kezd, majd több osztódás után nyolc, genetikailag teljesen egyforma sejt alakul ki belőle. Ezek a sejtek bármilyel fejlődési irányra képes őssejteknek tekinthetők, mivel belőlük a szervezetben jelenlévő bármely sejttípus kialakulhat.

Pár napon belül ez a nyolc sejt tovább osztódik, viszont a belőlük keletkező sejtek már nem egyformák, a differenciálódás első jeleit mutatják: a hólyagcsíra állapotot elérve, elkülöníthető egy külső réteg, amelyből a méhlepény alakul ki, illetve az egyéb olyan szövetek, melyek a magzat méhen belüli fejlődését segítik. A belső sejtréteget embriócsomónak nevezzük, amelyből az embrió, illetve a későbbi magzat szervei kialakulnak. Az embriócsomó sejtjei embrionális őssejteknek tekinthetők, amely arra utal, hogy a hólyagcsíra külső sejtrétegéből származó szövetek kivételével, bármely más emberi szövet kialakulhat.  Az embrió, a magzat és az ember fejlődése során, még egy őssejttípus lelhető fel: a multipotens őssejt. Ide kétféle sejttípus tartozik: a köldökzsinórvérben és a csontvelőben találhatók ilyen őssejtek. Az elmúlt évek orvosi kutatásai arra világítottak rá, hogy ezen sejtekből speciális körülmények közt a szervezet bármely más sejttípusa létrejöhet, vagy laboratóriumban létrehozható.

• A köldökzsinórvérről

A köldökzsinórvér őssejtjei közt, több olyan alak található, mely a differenciálódás korábbi fázisában van, illetve ezek a sejtek könnyebben osztódnak, mint a csontvelőben található társaik. Ugyanakkor a csontvelőben található őssejtek az ember életének végéig jelen vannak, míg a köldökzsinórvérből származók, természetesen csak a szülés közben nyerhetők ki.

A köldökzsinórvérben található őssejtekhez, technikailag természetesen sokkal könnyebb hozzájutni, ám ez a módszer a lakosság számára csak korlátozottan hozzáférhető, leginkább a magas költségek miatt. Magyarországon is működnek különböző intézetek, amelyek megfelelő anyagi ráfordítás fejében, a szüléskor nyert köldökzsinórvérből sejtszeparátorok segítségével, laboratóriumban kivonják az őssejteket. A megfelelő feldolgozás után, a mintát lefagyasztják kb. -150 °C hőmérsékleten, amelyet a folyékony nitrogén alkalmazása tesz lehetővé. Ezzel a módszerrel az őssejtek akár több száz évig is eltarthatók. Értelemszerűen csak az azonos genetikai anyaggal rendelkező, vagy a sajáthoz nagyon hasonló őssejtekből hozható létre, az adott személyre jellemző tulajdonságú szövet. Ez a köldökzsinórvér esetében teljesen biztosított, illetve a saját csontvelőből származó őssejtek esetében is. Egy középkorú betegnél ugyanakkor őssejt kizárólag a csontvelőből nyerhető, mivel a köldökzsinórvér levételének és tárolásának lehetősége, még csak néhány éve jött létre hazánkban. A tudomány mai állása szerint, hazánkban jelenleg csak a hematológiai betegségek kezelésében jöhet szóba az őssejtbeültetés. A közelmúltban történt ugyan szívizom pótlására hasonló beavatkozás Magyarországon, ám ennek hosszú távú eredményei még nem ismertek, így a közeljövőben nem várható, hogy az eljárás terápiás alternatívaként szóba kerülhet.

• Mi a szerepe a köldökzsinórvérnek a jövő generációi szempontjából?

Egy ma születendő kisbaba a tudomány jelenlegi állása szerint, csak nyerhet azzal, ha a köldökzsinórvérből származő őssejtjei fennmaradnak, hiszen a jelen kutatási eredményei azt sugallják, hogy a jövőben számos betegség, és állapot gyógyítható lesz majd az őssejtek segítségével. Nem elképzelhetetlen természetesen az sem, hogy a csontvelőből vagy esetleg a szervezet más, ma még fel nem fedezett tartalékaiból őssejtek nyerhetők majd hasonló célokra – de a lefagyasztott őssejtek egyből alkalmazhatók lesznek, egyéb előkészítések, levételek és ezen beavatkozások esetleges mellékhatásokból eredő kockázatok nélkül.

• Etikai kérdések merülnek fel

Az őssejtekkel kapcsolatos kutatások – a klónozáshoz hasonlóan –, komoly etikai problémákat vetnek fel. Többek között ez is az oka annak, hogy az egyes országok őssejtkutatásra vonatkozó rendelkezései, jelentősen eltérnek egymástól, még az Európai Unió országain belül is. A téma kényes voltát alátámasztja, hogy többször szóba került az ide vonatkozó kutatások anyagi támogatásának a felfüggesztése is, a tagországok eltérő etikai megfontolásai miatt. Egyes tagállamok elkülönítve kezelik az országon belül keletkezett, vagy az importból származó (pl. mesterséges megtermékenyítés során keletkezett, de nem beültetett) embriókkal kapcsolatos előírásokat.
A fent elmondottak alapján minden leendő szülőnek érdemes elgondolkoznia azon, hogy születendő gyermeke köldökzsinórvérből származó őssejtjeit levetesse, illetve tároltassa-e. Az elgondolás mindenképpen nagyon hasznos, és a gyermek jövőbeni túlélését növeli, ugyanakkor jelentős anyagi vonzata és a garantált haszon hiánya miatt, az eljárás – még – nem terjedt el rutinszerűen.

Forrás: WEBBeteg, Dr. Kónya Judit, 2013. január 11.

A Vér- és Csontvelő-transzplantációs Világszervezet (WBMT) 2013. január 30-án jelentette be, hogy hivatalosan is túllépték az egymilliomodik őssejtbeültetést. A WBMT egy nonprofit, politikailag független szervezet, mely haemopoetikus őssejt-transzplantációval, sejtadományozással és sejtterápiákkal foglalkozik. 2006-ban alakult meg a 4 legnagyobb transzplantációs szervezet közreműködésével. Ma már 19 tagja van világszerte, és ezzel a legrangosabb sejtterápiás csoporttá vált. Rendszeresen szervez tudományos és oktatási célú konferenciákat, mellyel legfőbb célja, hogy fejlessze az olyan életmentő orvosi technikákat, amikkel kezelhetővé válnak a vér és az immunrendszer betegségei.

D. Niederweiser – a WBMT elnöke szerint – sokakat meglephet ez az adat, hiszen a köztudatban az őssejtbeültetés még mindig ritka beavatkozásként él. Pedig az elmúlt évtizedekben orvosok és biológusok hatalmas gárdája dolgozott azon, hogy fejlessze az őssejtterápia hatékonyságát.

A Rush Egyetem kutatói úttörő jellegű tanulmányt folytatnak a Cartistem nevű, őssejt készítménnyel öregedés, sérülés vagy degeneratív betegség, mint artrítisz következtében tönkrement térdízületi porc állományának és működésének helyreállítására.

Ritka immunsejtek tartják a vér őssejteket fiatalon. Különleges sejtek rejtőznek mélyen a csontvelőben. Amikor szükséges, ezek szaporodásukkal és differenciálódásukkal pótolják az oxigénszállításhoz elengedhetetlen vörösvértesteket, a fertőzésekkel szembeszálló fehérvérsejteket, vagy a véralvadáshoz nélkülözhetetlen vérlemezkéket. Azonban a szervezet előrelátóan mindig megtartja differenciálatlan őssejtforrását a későbbi igények kielégítésére.

Köldökzsinórból származó sejtek a károsodott szív regenerációjában jobbnak bizonyultak a csontvelői sejteknél.

Torontói kutatók legújabb eredményei szerint a köldökzsinór úgynevezett perivaszkuláris sejtjei hatékonyabbak a szívinfarktusban károsodott szövet eredeti működésének visszaállításában, mint a csontvelőből származó hasonló sejtek.

A mezenchimális sejtekről tudjuk, hogy számos szöveti regenerációt segítő és gyulladást csökkentő faktort termelnek. Ezen sejteket főleg a csontvelőből nyerték eddig. Az új tanulmány szerint azonban a köldökzsinór eredetű hasonló sejtek jobban működnek a szívizom működésének visszaállításában. Az állatkísérletekben kétszer hatékonyabban javultak infarktus után a szívműködést jellemző paraméterek, mint kezelés nélkül.

A kutatók azt remélik, hogy a klinikai vizsgálatok is elkezdődhetnek egy-másfél éven belül.

Forrás: Science Daily, 2012. november 15.

Colin McGuckin-nak a Lyoni Őssejtterápiás Kutatóintézet igazgatójának a 28. ESHRE (European Society of Human Reproduction and Embryology) konferencián elhangzott előadásának összefoglalója

Egyre gyakrabban hangzik el a kérdés a szülészeteken: tároltassuk-e a köldökzsinórvért? 20 évvel ezelőtt senki sem kérdezett ilyet, pedig akkoriban már megtörtént az első sikeres transzplantáció köldökzsinórvér grafttal. A köldökzsinórvér transzfúzióra való felhasználása korántsem új, először 1939-ben említ ilyen esetet az angol The Lancet tudományos folyóirat.

Kommunikációs Etikai Kódexet dolgozott ki és fogadott el három Magyarországon promóciós tevékenységet végző őssejtbank. Az Etikai Kódexet 2012. július 12-én a hazai Humancell Őssejtbank és a Krio Intézet, valamint a külföldi Cryo Save magyarországi képviselője a Sejtbank írta alá és fogadta el magára nézve kötelező érvényűnek.

Jól van és újra iskolába jár az a brit fiú, akinél két éve először végezték el az akkor áttörést jelentő légcsőátültetést, amelyben saját őssejtjeivel burkolták be az előzetesen lecsupaszított a transzplantált szervet – adta hírül a The Lancet című brit orvosi folyóirat nyomán az MTI.  

Emberi csontot növesztettek őssejtekből laboratóriumi körülmények között izraeli kutatók – számolt be róla a The Daily Telegraph című brit napilap online kiadása. 

Kis méretű, működő emberi májat hoztak létre japán kutatók egérben indukált pluripotens - azaz sokféle célra alkalmas - őssejtek (iPS) felhasználásával.

Az új technika segítségével a későbbiekben donorszerveket hozhatnak létre májelégtelenségben szenvedő páciensek számára, és felhasználhatják új gyógyszerek kifejlesztésénél is.

A Walter and Eliza Hall Institute kutatói feltárták hogyan regenerálják magukat a vér őssejtjei egy kulcsszerepet játszó gén segítségével.

Csontvelő transzplantáció után vérképzőszervi őssejtek új populációja keletkezik. Ezekre a sejtekre akkor van szükség, amikor a vérsejtek valamelyik fajtájából kevesebb van a szervezetben például leukémia vagy vérszegénység esetén, vagy besugárzás illetve kemoterápiát követően. Gyakori komplikáció, amikor ezek az újonnan beültetett őssejtek nem élnek kellően hosszú ideig, vagy a túlzott szaporodásuk leukémiához vezet.

Táplálék-kiegészítők serkenthetik a szervezet önregeneráló folyamatainak szerves részét képező őssejteket. A Journal of Translational Medicine-ben közölt tanulmány szerint kereskedelmi forgalomban levő táplálékkiegészítők hatására a vérben keringő vér és érképző őssejtek száma megemelkedhet.

A Thomas Jefferson Egyetem kutatói megfigyelése alapján kiderült, hogy az egyik, az öregedésben szerepet játszó gén az embrionális őssejtek differenciációjában játszik szerepet.

A páciensek saját szívéből vett őssejteket használtak fel első alkalommal arra, hogy helyreállítsák a károsodott szívszöveteket – idézte amerikai kutatók eredményét a BBC hírportálja.

A tanulmányban eredetileg az eljárás biztonságosságát kívánták tesztelni, de ennél többet értek el, mert javultak a szív pumpafunkciói is. Szívőssejtekkel eddig csak állatokon végeztek hasonló kezeléseket.

Forrás: MTI, MedicalOnline, 2011. november 15.

A közeljövő egyik legkecsegtetőbb terápiás lehetősége, az őssejtekkel kapcsolatos. Szinte nincs olyan nap, amikor a világ különböző sajtótermékei, ne számolnának be újabb és újabb lehetőségekről, eredményekről.

Az őssejtkutatás dinamikusan fejlődő ágazat, mely nem mellékesen komoly gazdasági tényezőt jelenthet az egészségügyben, már a mai állapotában is. A lehetőségről mindannyian hallottunk már, mégsem tudjuk pontosan, mi áll ennek hátterében.

• Mik az őssejtek?

Az őssejtek olyan sejtek, melyekből – elvileg – az emberi szervezet bármely sejttípusa létrehozható.

Szervezetünk sejtekből épül fel, melyek szövetekbe, majd a szövetek szervekbe rendeződnek, végül a szervek szervrendszereket alkotnak. Csak egy példa: szívizomsejtek alkotják a szívizomszövetet, amely a szívünket, mint szervet felépíti. A keringés szervrendszere pedig a szívből és az erekből tevődik össze.

Számos betegség patomechanizmusából adódóan, egyes sejtek, szövetek pusztulását okozza, vagy ezen képletek pusztulása hozza létre magát a betegséget. Az őssejtek megfelelő hatásokkal, a fejlődés kívánt medrébe terelhetők, mely magában hordozza az elpusztult sejtek pótlásának lehetőségét.

• Hogyan lehet az őssejtekhez hozzájutni?

Az őssejteknek több típusa van, melyek az egyedfejlődés legkorábbi szakaszában különülnek el. Ennek megértéséhez szükséges azt tisztázni, hogy hogyan alakul ki az embrió a megtermékenyítés után – ez akár természetes körülmények közt az anyai szervezetben történik, akár mesterségesen, laboratóriumban következik be.

A hímivarsejt és petesejt egyesülése létrehozza a zigótát, amely a megtermékenyítés után néhány órával osztódni kezd, majd több osztódás után nyolc, genetikailag teljesen egyforma sejt alakul ki belőle. Ezek a sejtek bármilyen fejlődési irányra képes őssejteknek tekinthetők, mivel belőlük a szervezetben jelenlévő bármely sejttípus kialakulhat.

Pár napon belül ez a nyolc sejt tovább osztódik, viszont a belőlük keletkező sejtek már nem egyformák, a differenciálódás első jeleit mutatják: a hólyagcsíra állapotot elérve, elkülöníthető egy külső réteg, amelyből a méhlepény alakul ki, illetve az egyéb olyan szövetek, melyek a magzat méhen belüli fejlődését segítik.

A belső sejtréteget embriócsomónak nevezzük, amelyből az embrió, illetve a későbbi magzat szervei kialakulnak. Az embriócsomó sejtjei embrionális őssejteknek tekinthetők, amely arra utal, hogy a hólyagcsíra külső sejtrétegéből származó szövetek kivételével, bármely más emberi szövet kialakulhat. 

Az embrió, a magzat és az ember fejlődése során, még egy őssejttípus lelhető fel: a multipotens őssejt. Ide kétféle sejttípus tartozik: a köldökzsinórvérben és a csontvelőben találhatók ilyen őssejtek. Az elmúlt évek orvosi kutatásai arra világítottak rá, hogy ezen sejtekből speciális körülmények közt a szervezet bármely más sejttípusa létrejöhet, vagy laboratóriumban létrehozható.

• A köldökzsinórvérről

A köldökzsinórvér őssejtjei közt, több olyan alak található, mely a differenciálódás korábbi fázisában van, illetve ezek a sejtek könnyebben osztódnak, mint a csontvelőben található társaik. Ugyanakkor a csontvelőben található őssejtek az ember életének végéig jelen vannak, míg a köldökzsinórvérből származók, természetesen csak a szülés közben nyerhetők ki.

A köldökzsinórvérben található őssejtekhez, technikailag természetesen sokkal könnyebb hozzájutni, ám ez a módszer a lakosság számára csak korlátozottan hozzáférhető, leginkább a magas költségek miatt. Magyarországon is működnek különböző intézetek, amelyek megfelelő anyagi ráfordítás fejében, a szüléskor nyert köldökzsinórvérből sejtszeparátorok segítségével, laboratóriumban kivonják az őssejteket.

A megfelelő feldolgozás után, a mintát lefagyasztják körülbelül –150°C hőmérsékleten, amelyet a folyékony nitrogén alkalmazása tesz lehetővé. Ezzel a módszerrel az őssejtek akár több száz évig is eltarthatók.

Értelemszerűen csak az azonos genetikai anyaggal rendelkező, vagy a sajáthoz nagyon hasonló őssejtekből hozható létre, az adott személyre jellemző tulajdonságú szövet. Ez a köldökzsinórvér esetében teljesen biztosított, illetve a saját csontvelőből származó őssejtek esetében is.

Egy középkorú betegnél ugyanakkor őssejt kizárólag a csontvelőből nyerhető, mivel a köldökzsinórvér levételének és tárolásának lehetősége, még csak néhány éve jött létre hazánkban. A tudomány mai állása szerint, hazánkban jelenleg csak a hematológiai betegségek kezelésében jöhet szóba az őssejt-beültetés.

A közelmúltban történt ugyan szívizom pótlására hasonló beavatkozás Magyarországon, ám ennek hosszú távú eredményei még nem ismertek, így a közeljövőben nem várható, hogy az eljárás terápiás alternatívaként szóba kerülhet.

• Mi a szerepe a köldökzsinórvérnek a jövő generációi szempontjából?

Egy ma születendő kisbaba a tudomány jelenlegi állása szerint, csak nyerhet azzal, ha a köldökzsinórvérből származó őssejtjei fennmaradnak, hiszen a jelen kutatási eredményei azt sugallják, hogy a jövőben számos betegség, és állapot gyógyítható lesz majd az őssejtek segítségével.

Nem elképzelhetetlen természetesen az sem, hogy a csontvelőből vagy esetleg a szervezet más, ma még fel nem fedezett tartalékaiból őssejtek nyerhetők majd hasonló célokra – de a lefagyasztott őssejtek egyből alkalmazhatók lesznek, egyéb előkészítések, levételek és ezen beavatkozások esetleges mellékhatásokból eredő kockázatok nélkül.

• Etikai kérdések merülnek fel

Az őssejtekkel kapcsolatos kutatások – a klónozáshoz hasonlóan –, komoly etikai problémákat vetnek fel. Többek között ez is az oka annak, hogy az egyes országok őssejtkutatásra vonatkozó rendelkezései, jelentősen eltérnek egymástól, még az Európai Unió országain belül is.

A téma kényes voltát alátámasztja, hogy többször szóba került az ide vonatkozó kutatások anyagi támogatásának a felfüggesztése is, a tagországok eltérő etikai megfontolásai miatt. Egyes tagállamok elkülönítve kezelik az országon belül keletkezett, vagy az importból származó (pl. mesterséges megtermékenyítés során keletkezett, de nem beültetett) embriókkal kapcsolatos előírásokat.

A fent elmondottak alapján minden leendő szülőnek érdemes elgondolkoznia azon, hogy születendő gyermeke köldökzsinórvérből származó őssejtjeit levetesse, illetve tároltassa-e. Az elgondolás mindenképpen nagyon hasznos, és a gyermek jövőbeni túlélését növeli, ugyanakkor jelentős anyagi vonzata és a garantált haszon hiánya miatt, az eljárás - még - nem terjedt el rutinszerűen.

WEBBeteg – Dr. Kónya Judit

Forrás: WEBBeteg 2011. július 25.

A legutóbbi jelentős felfedezés az őssejtekkel kapcsolatban az, hogy ha e sejtek egy típusát a szívizomba fecskendezik, akkor új ereket hoznak létre, s ezzel javul a szív érintett területének véráramlása és ritkább lesz a mellkasi fájdalom. Ez 850 ezer amerikai számára jelenthet reményt, akiknek fájdalmait még gyógyszerekkel sem lehet enyhíteni.

Az újfajta kezelésben részesült betegek mellkasi fájdalmainak gyakorisága csak feleakkora volt, mint a placebót kapó személyeké, és a fizikai terhelést is sokkal jobban tűrték.

Dr. Douglas W. Losordo, a chicagói Northwestern Egyetem professzora, a kutatás vezetője azt mondta: „Ezek az emberek visszakapják az életük egy részét. A fizikai terhelhetőség változása klinikailag is nagyon jelentős, főként egy olyan betegcsoportban, amelyet a tünetek súlyosan korlátoznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki eddig csak TV-t tudott nézni, az képes lesz normális tempóban sétálni, és az, aki csak lassan tudott menni, biciklizni is tud majd.”

A kutatók a minden egyéb kezelésre refrakter betegek vérében normálisan jelen levő CD34+ őssejteket használták fel, amelyek szerepet játszanak az új vérerek keletkezésében. A természetesen előforduló sejtek száma azonban túl alacsony, ezért az őssejtek begyűjtése előtt a betegek olyan gyógyszert kaptak, amellyel megnövelték a keringő sejtek számát.

A prospektív, kettős-vak, fázis 2 vizsgálatban a 167 résztvevő beteget véletlenszerűen három csoportba osztották: az egyik csoport 100.000 CD34+ sejt/testsúlykg adagot (kis adag) kapott, a másik 500.000 CD34+ sejt/testsúlykg-ot (nagy adag), s a harmadik csoport placebót. Minden beteg 10 injekciót kapott a szívizom iszkémiás területébe.

A vizsgált változó az anginás fájdalom heti gyakorisága volt a kezelést követően 6 és 12 hónappal. A kis dózisú kezelésben részesülőkben 6 hónap múlva hetente 6,8 anginás epizód fordult elő, míg a placebót kapókban 10,9. Hasonló, még kissé jobb is volt az eredmény 12 hónap után is, amikor a mellkasi fájdalom gyakorisága 6,3, illetve 11,0 volt. Meglepő módon, a nagy dózisú kezelés csökkentette ugyan az anginák számát a placebóhoz képest, de ez a változás sem a 6., sem a 12. hónapban nem volt szignifikáns.

A fizikai terhelhetőség javulása hasonlóan alakult. A kis adaggal kezeltekben a 6. hónapban 139 másodperc volt a javulás, míg a placebóval kezeltekben csak 69 másodperc. A 12. hónap eredményei itt is hasonlóak voltak: 140, illetve 58 másodperc. A nagy dózist kapó betegekben ugyan jobban nőtt a terhelhetőség, mint a placebo esetében, de nem különbözött szignifikánsan attól.

Egy év alatt a placebo csoportban 5,4 százalék volt a halálozás, míg a kezelt csoportokban senki nem halt meg. Az eredményeket a kutatók a szívizomban keletkezett új erekkel, a vérellátás javulásával magyarázzák.

Dr. Weisz Júlia

Forrás: Medical News Today, MedicalOnline 2011. július 9.

A babát embrionális állapotban olyan genetikai jegyek alapján választották ki lombikbébi programban történő beültetésre, hogy megmenthesse végzetes örökletes betegséggel született testvérét.

A baba Clarmant-ban, Párizs egyik elővárosában született az Antoine Beclere kórházban - közölték az orvosok, Rene Frydman és Arnold Munnich.

A török szülők gyerekeként világra jött újszülött az Umut-Talha nevet kapta, amely törökül azt jelenti, hogy "a reményünk". A baba lombik programban, szervezeten kívüli megtermékenyítéssel fogant, és január 26-án született meg 3650 grammos súllyal. Az embriók közül genetikai szűrés után választották ki: ellenőrizték, nem hordozza-e a béta-thalasszémia nevű súlyos vérszegénységet okozó betegség génjét. Testvére ebben a betegségben szenved, melyet a most egészségesen született újszülött köldökzsinórvéréből származó őssejtekkel kívánnak kezelni az orvosok.

A béta-thalasszémia hemolízis, amelynek során a vörösvértestek elpusztulnak az érpályán belül. Ilyenkor a hemoglobin - a vörösvértestekben található, az oxigént szállító fehérje - béta láncának szintézise károsodott.

A világ első "életmentő testvére", Adam Nash 2000-ben született az Egyesült Államokban.

1. A kezelés csodája Buerger-kórban

2011. március 10–11. között harmadik alkalommal rendezték meg a „FÓKUSZBAN AZ ŐSSEJTKUTATÁS” című konferenciát Debrecenben, amelyen külföldi és hazai szakemberek és a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) „Új őssejt-alapú terápiás eljárások fejlesztése perifériás artériás érbetegség kezelésére” című pályázat résztvevői számoltak be kutatási eredményeikről.

Az akut artériás érelzáródások, az agyvérzés, a szívinfarktus és perifériás artériás érbetegségek a fejlett országokban és Magyarországon is a vezető halálokok között szerepelnek. Az akut szívinfarktus éves előfordulási gyakorisága Magyarországon 0,2–0,3 százalék. A perifériás artériás érbetegségben szenvedők aránya a magyarországi 25–64 éves lakosság körében az EU-15 országainak átlagához viszonyítva háromszor magasabb.

2. Őssejtterápia szívinfarktusban

• A szívinfarktus szívizomsejt-elhalással jár
   

A szívinfarktus a szívizmot ellátó koszorúerek szűkületében kialakuló, a koszorúeret elzáró vérrög következménye, ami szívizomelhalást és ezt követően gyakran szívelégtelenséget okoz. Jelenleg a terápia egyik lehetősége a vérrög gyógyszeres oldása, a másik a katéteres beavatkozás (perkután koronária intervenció, PCI), ami egyidejűleg a szűkületet is megszünteti. A koszorúér elzáródásától annak megnyitásáig eltelt idő összefüggést mutat az infarktus során kialakuló szívizomsejt-elhalás mértékével, és még a gyors beavatkozás után is előfordulhat a szívizomzat szerkezeti átépülése és hónapokkal, évekkel később a vérkeringést nehezítő szívelégtelenség kialakulása. E folyamat megelőzésére és kezelésére számos gyógyszer áll rendelkezésre, de kiterjedt szívizomelhalás esetében még a gyógyszerek alkalmazása mellett is kialakulhat szívelégtelenség, amelynek túlélési mutatói kedvezőtlenek. A szívizomzat szerkezeti átépülésének megelőzésére vagy késleltetésére új terápiás megközelítések kifejlesztése szükséges. Ennek egyik ígéretes lehetősége a szívinfarktust követő őssejtkezeléssel a bal kamra funkciójának helyreállítása.

• Őssejtek a szívinfarktus kiegészítő terápiájára?
   

Szívinfarktust követően a szív csak igen korlátozott mértékben képes regenerációra. A normál szívizomban csak elvétve figyelhetők meg osztódó szívizomsejtek, amelyek a spontán szöveti regeneráció során nem tudnak lépést tartani a sejtpusztulással, és ezért nem képesek klinikailag jelentős javulást biztosítani. Infarktust követően a csontvelői CD34+ őssejtek száma a perifériás vérben emelkedik, és az őssejtek az erek falához tapadva kivándorolnak a sérült szívizomszövetbe. A humán embrionális őssejtekből spontán összehúzódásra képes szívizomsejtek fejleszthetők, és a csontvelői eredetű őssejtek – amelyek felhasználását etikai kérdések nem korlátozzák – szintén képesek a szívszövet regenerációját elősegíteni. Ennek alapján merült fel, hogy a szívinfarktust követő kóros folyamatot kívülről adott őssejtekkel próbálják kedvező irányba terelni.

• Hogyan segíthetnek a saját csontvelői őssejtek a beteg szíven?
   

Az őssejtkezelés legfontosabb célja, hogy az elveszett szívizomsejteket a hozzájuk tartozó mikro-érrendszerrel együtt újjáépítsék, és így javítsák az infarktus miatt károsodott szívizomterület regenerálódását. A szívinfarktusban őssejtekkel végzett klinikai tanulmányok a közös stratégiai célok mellett az alkalmazott őssejtek forrásában, mennyiségében, a bevitel módjában és időzítésében jelentősen különböznek egymástól, ami nehezíti a levonható általános következtetések összegezését.

A DEOEC Kardiológiai Intézetében 7 páciens esetében az elvégzett klinikai vizsgálat célja az volt, hogy infarktuson átesett betegekben igazolják az izolált CD34+ őssejtek hatékonyságát, tolerálhatóságát és biztonságosságát. A szívultrahangos mérések szerint a koszorúérbe juttatott őssejtek hatására szignifikánsan javult a balkamra-funkció (LVEF), és tendenciájában csökkent a kamra mérete (LVESD, LVEDD), amely paraméterek a kezelés 3–6. hónapja után szignifikáns különbséget mutattak. A változás a 6 hónapos és a kiindulási érték között 7,5 százalékos volt (p=0,0041). A javulás elsősorban az infarktusos régió szegmentális falmozgásának fokozódásából adódott, de szignifikánsan javult e régió anyagcseréje és tendenciájában perfúziója (SPECT) is.

Az eddigi nemzetközi eredmények tükrében a betegeknek van egy olyan kis szegmense, akik az akut infarktus kialakulását követően késve jelentkeznek az ellátásra, és a sikeres reperfúziós és gyógyszeres kezelés ellenére véglegesen károsodik balkamra-funkciójuk, így szívelégtelenség alakulhat ki – náluk az autológ őssejtkezelés klinikai alkalmazásának jelentős szerepe lehet. Azok a molekuláris útvonalak, amelyek a szívizomsejtek őssejtek általi regenerációját elősegíthetik, még kevéssé ismertek, de e folyamat elindításában és fenntartásában feltételezhetően fontos szerep jut az ős-, a progenitor- és az egyéb szöveti sejtek kedvező együttműködésének.

3. Őssejtterápia perifériás artériás érbetegségekben 

• Érszűkületi betegségek
   

Az arteriosclerosis obliterans (ASO) az 55 év felettiek betegsége, ami a betegek 20–30 százalékában progrediál és 10 százalékában végtagi amputációhoz vezet. Legfontosabb rizikófaktorai a cukorbetegség és a dohányzás. A thromboangiitis obliterans (TAO; Buerger-kór) az alsó és felső végtag kis és középnagy artériáinak szegmentális trombotikus megbetegedése, oka ismeretlen, a 20–50 év közötti, erős dohányos férfiak körében jelentkezik. A klaudikáció és a nyugalmi fájdalom mellett a betegek kétharmadában iszkémiás fekélyképződés is észlelhető. Súlyos érszűkületben (Severe Peripheral Arterial Disease, SPAD) a végtag vérellátását jelentősen javító gyógyszerkészítmény nem áll rendelkezésre, a nyugalmi fájdalom, az iszkémiás fekélyek, gangrénák megszüntetésére az érsebészeti és konzervatív terápiás lehetőségek kimerülése után ma nincs más megoldás, mint a végtag amputációja. Érszűkület miatt Magyarországon évente közel 7500 végtag-amputációt végeznek.

• Terápiás vaszkulogenezis
   

Az elmúlt néhány évben a terápiás vaszkulogenezis koncepciója széles körben elfogadottá vált. Alapja az őssejtek azon képessége, hogy az iszkémiás területbe juttatva új kapillárisok képződését eredményezik. Kimutatták, hogy a csontvelői eredetű őssejtek angiogén tulajdonságú citokinek termelésére képesek, és közöttük endotél progenitor sejtek (EPC) is előfordulnak. Így az őssejtek és az általuk termelt trófikus faktorok a szöveti sejtekkel együttműködve a beteg végtagban fokozzák az endotélsejtektől függő vazodilatációt, növelik a vérátáramlást, ami elindítja a klinikai javulást.

• Őssejtterápia érszűkületben
   

Az autológ, csontvelői eredetű őssejtterápia súlyos érszűkületben is perspektivikus új lehetőségként merül fel. Erre a célra a perifériás vérből citokinkezelés hatására mobilizált, vagy a csontvelőből közvetlenül vett ős- és progenitor sejtek egyaránt felhasználhatók. Az őssejtterápia hatékonysága szempontjából lényeges módszertani különbség a teljes mononukleáris vagy a dúsított/izolált CD34+ őssejtfrakció alkalmazása.

ASO-ban eddig összesen kilenc tanulmány 220 beteg sikeres őssejtterápiájáról számolt be; súlyos mellékhatást egyetlen esetben sem tapasztaltak. Az első, Therapeutic Angiogenesis by Cell Transplantation (TACT) tanulmányban a kezelés után 4 héttel a klinikai eredmények szignifikáns javulást mutattak a csontvelői eredetű őssejttel kezelt betegek boka-kar indexében (BKI), a lokális transzkután oxigénnyomásban, a diszbáziás távolságban és a nyugalmi fájdalomban, összehasonlítva a perifériás vér eredetű mononukleáris sejtfrakcióval végzett terápiában részesülőkkel. A kezelést követően 24 héttel is szignifikáns különbségeket észleltek.

Az őssejtterápia kiemelkedően jó hatásúnak bizonyult Buerger-kórban. Az utóbbi években megjelent 10 közlemény közel 150 SPAD-ban szenvedő TAO-beteg autológ őssejtterápiájával szerzett eredményről számol be, amely 74–100 százalékban pozitívnak bizonyult. Az egyik, közelmúltban megjelent közleményben autológ csontvelői eredetű mononukleáris sejteket alkalmazva azt kapták, hogy hat hónappal az őssejtterápia után szignifikáns volt a javulás a nyugalmi fájdalom, a BKI, a diszbáziás távolság és az életminőség alakulásában. A 28 beteg közül mindössze egy beteg lábujját kellett amputálni, a betegek 83 százalékában az iszkémiás fekélyek begyógyultak. A kezelés után hat hónappal a digitális szubsztrakciós angiográfia az esetek 78,5 százalékában bizonyított javulást.

• Autológ csontvelői eredetű őssejtterápiával elért saját eredmények Buerger-kórban
   

A DEOEC II. Belgyógyászati Klinikáján 2006–2010 között 8 előrehaladott Buerger-kórban szenvedő beteg 11 végtagját kezeltük őssejtterápiával. A klinikai javulás leglátványosabb jele a járásképesség lassú, de egyenletes javulása és a korábban nem gyógyuló, nagyméretű iszkémiás fekélyek tökéletes gyógyulása volt. Az eredmények az 5 éves követési idő után úgy foglalhatók össze, hogy az autológ csontvelői eredetű őssejtterápia Buerger-kórban effektív, biztonságos, tartós és lokális. A kezelt betegeknek csak egyikében került sor amputációra, az is a beteg végtag súlyos traumáját követően. Két beteg esetében az első őssejtterápiát követően 2,5–3 évvel az iszkémiás fekély kiújult, ekkor ismételt őssejtkezelést végeztünk, amely újra hatékonynak és biztonságosnak bizonyult. Fontos megemlíteni, hogy az előrehaladott perifériás érbetegek őssejtterápiáját követően az eredmények értékelése az iszkémiás fekély gyógyulásának és az egész végtag állapotának követésével egyszerű, valamint az őssejtterápia az előzetes csontvelő-eradikáció szükségtelensége miatt lényegesen olcsóbb, mint a csontvelő-transzplantáció.

Az őssejtterápia kardiovaszkuláris betegségekben történő alkalmazását a DEOEC területén működő Sejtterápia Klinikai Központ teszi lehetővé. A pályázat és a konferencia a Norvég Alap, az EGT Finanszírozási Mechanizmus és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatásával és a Biomedica Hungaria Kft. segítségével valósul meg.

Dr. Boda Zoltán, DEOEC, II. sz. Belgyógyászati Klinika
Dr. Balogh László, DEOEC, Kardiológiai Klinika
Dr. Rajnavölgyi Éva, DEOEC, Immunológiai Intézet

Forrás: Medical Tribune X. évfolyam 5. szám 2011. március 17.

A Worldwide Network of Blood and Marrow Transplantation által jegyzett retrospektív áttekintésben A. Gratwohl és mtsai 71 ország 1327 centrumában mérték fel a 2006-ban történt allogén és autológ hemopoetikus őssejt transzplantációkat (HSCT) négy nagy régióban: Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában (beleértve a Csendes-óceán nyugati medencéjét, így Ausztráliát és Új-Zélandot), Európában (beleértve Törökországot és Izraelt), valamint a Keleti-Mediterráneumban és Afrikában.

Összesen 50 417 első HSCT-re került sor, ennek 43%-a allogén, 57%-a autológ HSCT volt. A HSCT-ráták mediánja Amerikában 48,5, Ázsiában 184,0 Európában 268,9, a Keleti-Mediterráneumban és Afrikában 47,7 volt. Nem végeztek HSCT-t olyan országban, amelynek bruttó nemzeti jövedelme nem érte el a 680 USA-dollárt. Az allogén és az autológ HSCT-k arányában, az allogén HSCT-ken belül a rokon és nem rokon donorok számarányában és a különböző indikációk gyakoriságában nagy különbségek voltak a régiók és az egyes országok között. A lineáris regressziós elemzések eredményei szerint a kormányzati egészségügyi kiadások, a HSCT-teamek sűrűsége, a humán fejlesztési index és az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem mutatta a legszorosabb összefüggést a HSCT-rátákkal.

Forrás: MedicalOnline, 2010. május 5.

Az utóbbi években a köldökzsinórvér eredetű őssejtek felhasználásának egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kutató orvosok.

Olyan állatkísérletes eredmények látnak napvilágot, amely bizonyítja, hogy a gyermek születésekor levett köldökzsinórvér őssejtjeinek megőrzése nagyon fontos lehet.

Minden kutatás egyik legnagyobb kritikája az, hogy elméleti eredményeket hoznak, de a gyakorlati alkalmazásuk, például a beültethető minták korlátozott száma miatt gátolt. Az orvosok szerint nagy szerencse, hogy a placentában található úgynevezett köldökzsinórvérről már több évtizede kiderült, hogy nagyszerű vérképző őssejteket, és emellett úgynevezett „mezenhimális” őssejteket is tartalmaz.

Dr. Won Soon Park, a Szöuli Gyógyintézeti Központ kutatójának elmondása szerint “azt tudjuk a köldökzsinórvér eredetű mezenhimális őssejtekről, hogy sikeresen lehet sejttenyészetben fenntartani és különféle sejtekké (például csont-, porcképző, ideg vagy akár tüdő-sejtté) átalakítani. Azt, hogy a betegben hogyan fogja majd az őssejt ezeket a tüdő szövetére jellemző sejteket kialakítani – még egyelőre nem látjuk tisztán”.

Egy Washington állambeli kutatócsoport a köldökzsinórvér felhasználását vizsgálja a tüdő funkcionális problémájának kezelésére. Az eredmények nagyon ígéretesek.

A tapasztalatok szerint a mezenhimális őssejtek a gyulladásos folyamatok csökkentésével kedvező hatásúan használhatók egyes tüdőbetegséggel küszködőknél. Ennek a felfedezésnek kiemelt jelentősége van a fejletlen vagy sérült tüdővel született gyermekek terápiás kezelésében, amire korábban nehezen találtak gyógymódot.

“A sérült tüdő olyan jelzőanyagokat termel, ami segít a mezenhimális őssejteknek a sérülés helyszínére vándorolni és osztódásba, sejtpótlásba kezdeni. A sérült terület ezzel regenerálódni, a hiányzó sejtek kijavítódni képesek.” – magyarázza a szakértő.

Annyi biztos, hogy a kutatások ígéretes eredményekkel zajlanak, és szerencsére egyre több szülő fordít rá figyelmet, hogy születendő gyermekük köldökzsinórvérét és annak értékes őssejt-tartalmát megőrizze.

Egy másik egyesült államokbeli kutatócsoport is dolgozik a tüdő őssejtekkel való regeneratív orvoslásán, hiszen csak az USA-ban évente 75 ezer halálesetet regisztrálnak a tüdőt érintő betegségek miatt, amit sajnos gyógyszeres kezeléssel nem tudnak gyógyítani.

A chicagói kutatócsoport egereken végzett kutatást, és csontvelői eredetű „progenitor” sejtekkel kezelték a sérült tüdővel rendelkező állatokat. A sejteket felszaporítva, a sérült sejtek pótlását hatékonyabbá tették. A kísérletes terápia sikeresnek bizonyult, a gyógyulási arány jelentős volt.

A chicagói kutatócsoportnak nemcsak a terápia eredményességét, hanem az progenitor sejtek konkrét javító-mechanizmusát is sikerült felderíteni, és ezekkel további kutatási projekteket elindítani. Ezek a sejtek a legfontosabb sejtkapcsoló molekulákon (az integrineken) keresztül tudják a celluláris és molekuláris javító-mechanizmust „bekapcsolni”.

Ezek a kutatások is jelzik, hogy a köldökzsinórvér eredetű őssejtek és a csontvelőből nyert progenitor sejtek felhasználása a tüdőt érintő funkcionális betegségek kezelésében (mint például a koraszülöttek éretlen tüdejének vagy a krónikus tüdőbetegségben szenvedők kezelése) sikereket hozott.

Forrás: Cell Transplantation, Volume November 2009, Stem Cells online edition, October, 2009

Szenzációs eredményről számol be a brit The Lancet című szakfolyóirat, egy nőnek saját csontvelőjéből vett őssejtekkel alakítottak ki új légcsövet, amely sikeresen ellátja feladatát.

A sebészek a beteg saját csontvelőjéből vett őssejteket használták, mint ismeretes, ezek a sejtek képesek szinte bármilyen szövetté fejlődni. A csontvelőből vett őssejtek hasonlóak az embrionális őssejtekhez, de itt etikai megfontolások nem játszanak szerepet. A beteg, egy 30 éves nő, Barcelonában kapott új légcsövet, miután már mozogni sem tudott és légszomja volt, mert tuberkulózis következtében súlyosan károsodott a légcsöve és hörgői. Úgy tűnt, nem marad más megoldás, mint hogy ki kell venni a fél tüdejét. Egy 51 éves, agyvérzésben elhunyt donor légcsövének mintegy 7 centiméteres darabját megfosztották a donor sejtjeitől, majd az őssejtes tápfolyadékba helyezve megvárták, míg az új sejtek benövik, majd ezután ültették be.

Két hónappal a műtét után, amelyben a barcelonain kívül a bristoli, a padovai és a milánói egyetem kutatói is részt vettek, a beteg tüdeje normálisan működik.

A szervátültetésnél általában a kilökődés a veszély, ám ebben az esetben ezzel nem kellett számolni, a beteg még az immunrendszerét elnyomó gyógyszereket sem kapott, se nincs jele a kilökődésnek.