slide slide slideslideslideslide

Az andrológia-urológia szakrendeléshez kapcsolódó témák

  • Hogyan függ össze a szexuális hajtóerő, az indíték és vágy a szexualitást érintő leggyakoribb problémákkal?
A test kétségtelenül leghatékonyabb korszaka a szexualitásban a fiatalkor. A fiatalkor szexuális jellemzőit és az életkor előrehaladtával a hajtóerő hanyatlását meghatározó neuroendokrin rendszer élettana még nem teljesen ismert. Azt viszont sokan saját tapasztalatból tudják, hogy bizonyos gyógyszerek (SSRI szerek, mint pl. a fluoxetin, paroxetin, sertralin) a szexuális hajtóerőre és az izgalmi mechanizmusra gátló hatást fejtenek ki, tehát az orgazmus elérését gátló hatásuk miatt ezek a szerek kevésbé népszerűek. A vérnyomáscsökkentő szereknek, az opiátoknak és az antikonvulzív szereknek szintén lehetnek nem kívánt szexuális mellékhatásaik. Néhány szer, amely a tesztoszteron szintet csökkenti (pl. az ösztrogének, a progeszteron) szintén negatívan befolyásolják a szexuális izgalmat. Bár az afrodiziákumok iránti igény ma egyre jelentősebb, tartós használatuk inkább ront a szexuális vágy megerősítésében. Az, hogy a panasz kezelésében ajánlott gyógyszerek milyen mértékben hatnak a páciensre, függ az életkortól, az egészségi állapottól és az egyéni szexuális teljesítőképességtől. A vágy pszichológiai komponensét tekintve fontos kiindulópont a személyiség strukturáltsága és a szociális készségekben való jártasság. Képesség a személyközi konfliktusok hatékony megoldására és a testi elfogadásra termékeny alapot jelentenek a szexuális vágy zavarainak kezelésében.  A szexuális vágy szociális összetevője a szocializálódás során fejlődik és hozzájárul a kulturált szexuális viselkedési belső standardok kialakításához. Érdemes különbséget tenni a szexuális hajtóerő, szexuális indíték és vágy között: az érett korosztálynál gyakran előfordul, hogy már évek óta nem volt fizikai kapcsolata, mert a hajtóerő hiányzik, de már van egy szexuális kapcsolatra nyitott partnere. Itt elsősorban a szexuális vágy szociális komponensét kell jobban megvizsgálnunk.
 
  • Erekciós zavarok
 
Az erekciós zavarok pszichológiai kezelésének első fázisában arra összpontosítunk, hogy megállapítsuk, vajon tényleg az erekciós zavar diagnózisáról van szó? Erre azért van szükség, mert a páciensek gyakran összekeverik a szexuális vágy zavarait és az ejakulációs problémákat és helytelenül „impotenciaként” említik. A kezelés első fázisában a legcélravezetőbb, ha az andrológus és a pszichológus összehangolt munkája révén a megfelelő szomatikus-és laborvizsgálatok után információt gyűjt a páciens korábbi és jelenlegi betegségeivel, panaszaival, életmódjával, szokásaival (pl. alkoholfogyasztás, diéta) valamint a tünetet kísérő pszichés panaszokkal (pl. depresszió, szorongás) és a párkapcsolattal összefüggő jellemzőkkel kapcsolatban. A kezelés következő fázisában a pszichológus mérlegeli a rendelkezésére álló adatokat, teszteredményeket és tájékoztatja a pácienst a terápiás lehetőségekről. Ezt követően kezdődik a terápiás munka, ami nem ritkán a partner bevonásával történik és az erekciós zavar reverzibilis okainak a kezelésére összpontosít. A reverzibilis okok mögött legtöbbször a gyógyszerszedés pontatlansága, párkapcsolati konfliktusok vagy nem megfelelő életmód áll. Gyakran elegendőnek bizonyul a megfelelő életforma kialakítása a panasz megszüntetéséhez. A kezelés következő lépéseként az andrológus által javasolt per os erektogén szerek, vagy a pszichológus által javasolt párterápia vezet eredményhez. Az erekciós zavarok pszichoterápiás kezelése során a hangsúly a szexuális egyensúlyra és kontextusra kerül. A kezelés alapelveit a tünet jelentésének tisztázása, a tünet előfordulásakor fennálló kontextus megértése, valamint az adaptív válaszok elsajátítása képezik. Ez azt jelenti, hogy a terapeuta segítségével a pár közelebb kerülhet egymás iránti érzéseihez, a felismeréshez, hogy a szeretkezés körülményei és az adott életmód milyen hatással vannak az izgalmi állapot létrejöttére.
 
  • Az apaság és az én, felkészülés a szülői szerepre
 
Az egyensúlyteremtés része, hogy az „én”-ből „mi” lesz. A férfiak pszichés jóllétét nemcsak az autonómia elérése jelenti, hanem a kapcsolódás elérése, valamint a kapcsolódás és a függetlenség közötti egyensúly megteremtése. Az apaság ezt az egyensúlyt kibillentheti, másrészről lehetőséget teremt az egyensúly újraalkotására. Az apaság egy olyan esélynek tekinthető, ahol lehetőség nyílik a férfi számára, a gyermekről való gondoskodás megismerésére és elismerésére, a gondoskodói szereppel való azonosulásra. Az apaság egy kiemelkedő emocionális szerep a férfiak számára, hiszen az apa jelenléte és az apaszerep élménye a férfi emocionális életének a legmélyebb rétegeit alkotják. Az apává válás folyamatában megtapasztalhatók a kisebb vagy nagyobb személyes átalakulások, így szükségszerűen a gátlások vagy elakadások létrejötte és egészséges helyzetben a feloldódása is. A valóban megélt apaság egy egyensúlyteremtési folyamat, amelyben a férfiak a saját apjuk gondoskodásáról szerzett élményeik és az apaság új élményei alapvetően meghatározzák a saját család életét. Ez az út is, mint általában az élet útjai, gyakran kihívásokkal és időnként akadályokkal teli. Jó hír, hogy ezek az akadályok leküzdhetők, ha a férfi kapcsolatba tud kerülni a saját érzelmeivel.

A szülészet-nőgyógyászati szakrendelést támogató témák

  • A meddőség kivizsgálásának pszichoterápiás vonatkozásai
Számos és számtalan próbálkozás után nők ezrei teszik fel maguknak a kérdést: „érdemes mélyebben utánajárni, hogy mi oka van a szervezetemnek, hogy ne essek teherbe?” A választ maga a természet adja: az evolúció a szaporodás szabályozására megfelelő idegi és hormonális mechanizmusokat „alkotott”. Ha azonban a teherbeeséssel kapcsolatos egyéni tapasztalatok nem kedvezőek, a természet, a szervezet „ellenáll”. Ennek az ellenfeszülésnek a hátterében alapvetően a stressz és a reprodukciós készség összefüggései állnak. Kutatások tapasztalatai szerint a biológiai és a pszichológiai eredetű stressz egyaránt okozhat meddőséget.
 
  • A várandósság alatt megjelenő félelem és szorongás leküzdése
 
A gyermekvárás minden nő számára, és különösen az első terhességben, egy új és egyedi élményt jelent. A szüléstől való félelem és szorongás már a terhesség első heteiben is jelentkezhet. A félelem és szorongás kiemelt jelentőségű emóciók, mely minden érzelem kezdeti kialakulásában szerepet játszik. Az anyává válás folyamatában a nőnek egy új szerepet kell mobilizálnia az élményeiből. Ez gyakran olyan kihívást jelent, ami reális feszültségeket tartogat a nő számára az egyéni élettapasztalatoktól és személyiségstruktúrától függően. A szüléshez kapcsolódó szorongások és félelmek megosztásában és leküzdésében jelentős támogatást nyújt a pszichológus, aki az anyaszerep „előkészítésében” is segít.
 
  • Szülésfelkészítés
 
Célja, hogy a kismama tisztában legyen a várandósság és a szülés körülményeivel, a szülés, mint folyamat fiziológiai jelenségeivel. A szülésfelkészítő konzultáció magában foglalja a szülészeti és pszichológiai szempontból jelentős eseményeket és szubjektív élményeket csakúgy, mint a szülés objektív jellemzőit. Igény szerint tartalmazhat relaxációs módszereket, várandós mozgás-és légző gyakorlatokat, meditatív lazítási technikákat.
 
  • Szülőszerepre történő felkészítés
 
A leendő szülőket ma már hatékony módszerek alkalmazásával lehet segíteni a szülő-gyermek közötti mélyebb érzelmi kapcsolat megteremtésében. A szülők és a baba között kialakuló mélyebb viszony biztonságot ad és ellensúlyozza a külső megterheléseket, megkönnyítve ezzel a szülés útját. Azok a babák, akiknek lehetősége volt ilyen érzelmi kontextusban fejlődni, magabiztosak és érzelmileg kiegyensúlyozottak. A megfelelő érzelmi kontextus kialakítása egyszersmind a saját anyai és apai tulajdonságokkal való foglalkozást is jelenti.

A szoptatás előnyei

Az anyamellen pihenő baba, aki a szájacskáján megelégedett mosollyal alszik el a szoptatás végén, mindenképpen szívet melengető látvány. Mindenesetre az újdonsült anyáknak a fájó mellbimbókról is van élménye. Vannak, akik éppen ezért nem vállalják a szoptatást és mindjárt az üvegből történő táplálás mellett döntenek. De mi is a legjobb a babának? A háziorvosok és gyermekgyógyászok egyértelmű válasza: a szoptatás.
Számos tudományos érv és magyarázat szól amellett, hogy a korai életidőben az anyatejes táplálás egy kiemelt szerepet játszik a gyermek fejlődését tekintve. Egyes kutatások alátámasztják, hogy a szoptatás, mint valódi esély jelenik meg a jobb életminőség megteremtéséhez. A Brown University in Providence által támogatott és a „Neuroimage” c. szaklap által közölt kutatás szerint, a szoptatás bizonyítottan elősegíti az agy fejlődését. Ezzel már a negyvenes években is foglalkoztak amerikai kutatók, akik a szoptatott babák fejlődési eredményeit vizsgálták. Ezt követően egy sor epidemiológiai felnőttekkel foglalkozó tanulmány tudott hasonló eredményeket felmutatni. A kutatók 133 10 hónapos és négyéves korú gyereket vizsgáltak egy speciális és nagyon halk mágnesrezonancia-tomográf segítségével, hogy betekintést nyerjenek az agyi tevékenységbe. Az első csoportban a babák három hónapig kaptak anyatejet, a második csoportban a babákat cumisüvegből táplálták, és a harmadikban anyatejes táplálást kiegészítve, vegyes táplálással fejlődtek. Az eredmények szerint, az agy fehérállományának növekedése a szoptatott babáknál 20-30%-kal volt nagyobb a nem szoptatott babáknál. A vegyes táplálást kapott gyerekeknél szintén egyértelmű volt a javukra írható fejlődés, a nem szoptatott gyerekek hátrányára, de a fejlődési mutatókat összehasonlítva, mégis a csak anyatejes babák kerültek az élre. Mi az oka ennek? A fehér agyállomány hosszú idegrostokat tartalmaz, amelyek szerepe a különböző agyi területek egymással történő kommunikációjában jelentős. A kutatók megfigyelték a fehér agyállomány mikroszerkezetének vizsgálatakor, hogy a myelin mennyiség a szoptatott babák esetében jóval magasabb. A myelin egy zsírban gazdag biomembrán, ami körülveszi a neuronokat és elektromos agyi jelzéseket továbbít, valamint javítja a jelvezetési sebességet. Amerikai kutatók szerint a három és négyéves gyerekekkel felvett kognitív tesztek is azt bizonyítják, hogy az anyatejes táplálást kapott gyerekek a beszédképesség, a mozgáskoordináció és vizuális észlelés területén jobban teljesítenek.
Rhesusmajmokkal végzett vizsgálatok szintén megerősítik az anyatejes táplálás előnyeit. A „Journal of Proteome Research” c. szaklapban közölt tanulmány az anyagcserét és a bélflórát vizsgálta. Korábbi elemzések alapján már ismertté vált, hogy az üvegből történő táplálás és a későbbi életszakaszokban előforduló krónikus megbetegedések, mint pl. a 2-es típusú diabétesz és a szív-és érrendszeri megbetegedések között előfordulnak bizonyos összefüggések. A Kaliforniai Egyetem egyik kutató csoportja Carolyn Slupsky vezetésével fiatal rhesusmajmok vizelet, vér-és székletmintáit vizsgálta, ahol az egyik csoport üveges táplálást, a másik anyatejes táplálást kapott. A rhesus kölykök hasonló táplálási igénnyel bírnak, mint az ember gyerekek, ezért vonják be őket szívesen hasonló kísérletekbe. Az eredmények szerint az üvegből táplált majom kölykök nagyobbak voltak a szoptatott társaiknál, de megváltozott a bélflórájuk. A vérükben magasabb volt az inzulinszint és a növekedést befolyásoló proteinek valamint bizonyos gyulladást keltő anyagok is emelkedett mennyiségben voltak jelen, amely mind az anyagcsere folyamatokat terhelte. A kutatók megállapították, hogy egy csökkentett proteintartalmú üveges táplálás ezt a terhelést hatékonyan csökkenteni tudja. Ebből arra is következtethetünk, hogy a gyors növekedés és a test elzsírosodása a tápszerek magas proteintartalma révén az elhízás szempontjából egy komoly rizikó faktort jelent. Mivel az anyatej proteintartalma lényegesen alacsonyabb, mindenképpen előnyösebb ezt a táplálási formát megpróbálni. Aki azonban nem tud, vagy nem akar szoptatni, a tápszer kiválasztásánál érdemes a fehérjetartalmat jobban figyelembe venni.
Mindezek alapján egyáltalán nem mindegy, hogy az anyamellet vagy a cumisüveget kapja meg előbb a baba. Kutatók véleménye szerint, legalább négy hónap kizárólagos anyatejes táplálásra van szükség az egészséges fejlődés megalapozásához. A vegyes táplálás bevezetése mellett sem érdemes felhagyni a szoptatással, hanem a szoptatás mellett inkább kiegészítőként beépíteni az „új táplálékot”. Az anyatej nagyon hasznos az immunrendszer védelmében történő idegen fehérjék feldolgozási folyamatában. Bár az is igaz, hogy a tápszergyártók kevésbé örülnek a fenti kutatási eredményeknek, mint ahogy annak sem, hogy a reklámok ma már nem népszerűsíthetik olyan erősen a legkorábbi életidőben bevezethető tápszereket, mint azt korábban tették. A gyermekgyógyászok és háziorvosok biztosan az anyatejes táplálás mellett voksolnak, a babák javára gondolva, amiről mi már csak álmodni tudunk.