Sejtek, amelyek őrzik képességüket, hogy önmagukkal azonos utódsejteket hozzanak létre, és ezek differenciálódjanak. A kifejlett élő szervezetben számtalan még csak szöveti szinten elkötelezett, de még differenciálódás előtt álló sejt található. Ilyen, szöveti őssejtek teszik lehetővé például a felhám sérülését követő bőr-regenerációt is.

 

 

 

A megtermékenyített petesejt első pár osztódásával létrejövő sejttömeg sejtjei totipotens őssejteknek tekinthetők, mert képesek a szervezet összes sejttípusává alakulni. Az embriócsomó kialakulása után már a sejtek elérték a pluripotens állapotot, azaz nem képesek már a teljes szervezet kialakítására, mert az extraembrionális burkokat – ezek a magzatburok és a méhlepény - létrehozó sejtekké már nem képesek alakulni. További differenciálódás révén a sejtek multipotens tulajdonsággal bírnak, azaz már szöveti szinten elkötelezetteknek tekinthetők.

A köldökzsinórvér őssejtek hemopoetikus, vagyis szöveti szinten elkötelezett, vérképző őssejtek. A felnőttkori csontvelő eredetű őssejtekkel szemben ezek a sejtek újszülőtt korúnak tekinthetők, még nem érték környezetkárosító hatások, és immunológiailag éretlenek.

A gyógyászatban alkalmazott őssejteknek három ismert forrása van, ezek a csontvelő, a perifériás vér és a köldökzsinórvér.
A csontvelőből viszonylag nagyobb beavatkozás révén nyerhetők ki az őssejtek, míg a perifériás vérből való kinyerésük hosszabb ideig tartó gyógyszeres előkezelést igényel. Ezekkel szemben a köldökzsinórvér fájdalom- és kockázatmentesen kinyerhető.

 

 

 

A köldökzsinórvér eredetű őssejteknek gyógyászati felhasználás szempontjából számos előnyös tulajdonsága ismert.
A saját célra tárolt köldökzsinórvér őssejtek felhasználási igény esetén azonnal rendelkezésre állnak, és nem kell a hosszantartó donor-keresési folyamatot kivárni, ezzel rontva esetleg a beteg gyógyulási esélyeit.
A köldökzsinórvér eredetű őssejtek nulla naposnak tekinthetők, melyek az életünk során bennünket érő környezeti hatásoktól mentesek.
Egyúttal éretlen, és immunológiailag inaktív őssejtek, ezért másik személynél történő gyógyászati felhasználásuk során kevésbé támadják meg a befogadó szervezetet. Így alkalmazásukkal az „idegen szervezettel” szembeni immunológiai káros folyamatok kisebb valószínűséggel fordulnak elő. Orvosi szaknyelven ezt graft versus host betegségnek nevezik, rövidítése GVHD.
Megfelelő immunológiai egyezés esetén a gyermek családtagjának (például testvérének) kezelésére is alkalmas lehet. A HLA tipizálással megállapított immunológiai hasonlóság esélye, ami a transzplantálhatóság kritériuma, testvérek esetében akár 50-75% is lehet, így minél több köldökzsinórvér mintát tároltat egy család, annál nagyobb az esélye, hogy a testvérek, illetve más család-tagok számára megfelelő egyezést mutató őssejt készítmény áll rendelkezésükre. A köldökzsinórvér őssejtbankokat a készítmények ilyen célzatú felhasználási lehetősége miatt szokták a külföldi szakirodalomban „családi” bankoknak is nevezni.
A szakirodalomban 2007-ben közölt adatok szerint a köldökzsinórvér őssejtek eredményesen alkalmazhatók a gyakorlatban, és igazolták, hogy a hosszú idejű tárolás nem befolyásolja a köldökzsinórvér minta beültethetőségét. Ez lehetővé teszi, hogy a tárolt minta az egyén élete során bármikor elérhető legyen.